Még csikorgatja fogát a tél, és a hajnalok igen hűvösek, ám a délelőtti napsütés ereje egyértelműen a tavaszt idézi. A madarak trilláznak, már a nyitnikék is hallatszik. Nem véletlenül választottuk a márciust a hangot adó tárgyak hónapjaként, vágyunk is rá, hogy az illatok, ízek és színek sokasága mellett minél többféle hangzás vegyen minket körül. Egy ilyen tavaszias napon meglátogattuk a Magyar Zene Háza előtt elterülő interaktív, zenés játszóteret.
Ahogy közeledünk a játszótér felé, mindenféle ritmusú, hangzású zörej, zaj üti meg a fülünket, és megérkezve egy olyan tér tárul elénk, ahol sokféle ember, sok időt tölt el, egy közös élmény részeseként. Kevés ilyen helyet tudok felsorolni a városban, ahol valóban befogadó, nyitott és örömteli közösségi tér élményben lehet részünk. Itt bárki megtalálhatja a kedvére való elfoglaltságot, és hogy egy éppen beszélni tanuló kislányt idézzünk a térről, „csináljunk dalot!”, bizony percek alatt saját zenei költeményeket is alkothatunk.
A zenei ösvényen végig járva a legkülönfélébb hangszereket és hangzásokat próbálhatjuk ki, de nem akárhogyan, a teljes testünk bemozgatásával. A zenélő burkolaton lépegetve, bukdácsolva, szökellve a cimbalom, a gitár, a hárfa és a zongora hangján a saját lépteink ritmusából alkothatunk zenét. A legkülönlegesebb persze, ha nem egyedül lépegetünk, hanem az arra vetődő társakkal véletlenszerűen együtt alkotjuk a legkülönfélébb harmóniákat. Tovább haladva a bátrabbak ugrálva, ráérősebbek lépegetve kipróbálhatják a zenélő párnákat, amelyek trambulinként is funkcionálnak, és azonnal visszajelzést adnak minden mozdulatunkról, esetleges kibillenésünkről is. Dobokat szólaltathatunk meg állva, vagy ülve, sőt, a marimba szerelmesei is kísérletezhetnek kedvükre. A szélpipa hangszer és annak kialakítása mindenképp az egyik legjellegzetesebb test-hangszer a pályán, billeghetünk rajta vagy akár egyszerre többen is taposhatjuk, különleges, szélfútta hangzását pedig messziről is beazonosíthatjuk.
Valóban mozgásra hív ez a tér, táncra is perdülhetünk akár, és mozdulatainkról, belső állapotainkról hangos visszacsatolást kaphatunk. Az élménynek nélkülözhetetlen része, hogy nem egyedül kísérletezünk ezen a terepen, ha figyelmünket képesek vagyunk megosztani, saját belső zenei kalandparkunkban észrevehetjük útitársainkat, és ebben a kapcsolódásban igazán jó érzés osztozni. A saját dallamunk így beleilleszkedik egy közös morajlásba, és aki távolabbról hallgatja, ő is részese lehet ennek az örömzenélésnek. Nincs két ugyanolyan hang, ritmus, zene, ott és akkor alakulnak ezek a dallamfolyamatok.
A zenei játszótér arra hívja fel a figyelmünket, hogy ha lehet, sétáljunk erre minél többször, és oldódjunk bele ebbe a totális hangfürdőzésbe. Testünkkel, lelkünkkel, szívünkkel egy olyan térben, ahol végre tényleg mindenki megtalálhatja a helyét. Nagyon ránk fért már ez a szabadság!
Udvarnoky Zsófia gyógypedagógus
Nyitókép forrása: www.zenehaza.hu
