A Down Alapítványban az önálló élet támogatása kiemelten fontos célkitűzés, és minden szolgáltatásukkal ennek a megvalósítását igyekeznek támogatni.

A felnőtt fogyatékos emberek is dönthetnek az önálló élet mellett, s ekkor a támogatott lakhatási szolgáltatást tudják igénybe venni. Magyari Tímeát, a lakóotthonok szakmai vezetőjét kérdeztük a támogatott lakhatásról és a felnőtt fogyatékos emberek kompetencia-élményének megéléséről.

Milyen intézményi struktúrát képzeljünk el a támogatott lakhatási szolgáltatás mögött?

A Down Alapítvány felnőtt értelmi fogyatékos emberek számára három kiscsoportos lakóotthont, és öt támogatott lakhatási szolgáltatást működtet. A lakóotthoni struktúra volt először, de 2014 óta támogatott lakhatási szolgáltatásra adnak ki engedélyt. A lakóotthonok szakmai vezetője vagyok, de minden lakóotthonnak, támogatott lakhatási szolgáltatásnak van külön vezetője és esetfelelőse is.

Alapítványunkban ezek között az önálló életet támogató lakhatási formák között a szolgáltatások típusaiban nincs különbség. Tizenkét fő lakhat együtt maximum, illetve a törvény előírja, hogy két fő lakhat egy szobában, mert az ajánlott négyzetméterarány egy főre hat-nyolc négyzetméter minimum. A legtöbb támogatott lakhatásunk, illetve lakóotthonunk családi házban, illetve panellakásban, bérházban valósul meg.

Hogyan támogatjátok az önálló életvitelt a támogatott lakhatáson belül?

Azt valljuk, hogy ha támogatott döntéshozatallal is, de az a cél, hogy a felnőtt fogyatékos emberek is a lehető legönállóbban tudjanak dönteni a saját életükről. Szolgáltatásokat vesznek igénybe tőlünk, például a vásárlásban, ami azt jelenti, hogy az az adott felnőtt, középsúlyos értelmi fogyatékos személy intézi el a feladatot, és mi az állapotához és képességeihez mérten támogatjuk ebben. Van, akinek elég annyi segítség egy banki ügyintézésben, hogy tudja, ott vagyunk a közelében, és van, akinek nehezített a beszédkészsége, őt akkor a kommunikációban támogatjuk.

Az a cél, hogy ne kelljen őket gondnokság alá venni azért, mert ezekben az ügyintézésekben segítségre szorulnak. Fontosnak tartjuk a támogatott döntéshozatalt, hogy ezek az emberek is megélhessék kompetenciájukat, és ne helyettük végezzünk el dolgokat, hanem kinek-kinek az állapotához illesztett, megfelelő támogatással ők intézhessék el a feladataikat, ügyeiket. Ehhez kapcsolódnak a szolgáltatásaink is (tíz szolgáltatási forma közül lehet választani), például étkezésben, szállításban, gyógypedagógiai segítségnyújtásban, és attól függően, hogy ügyfeleink (a felnőtt értelmi fogyatékos emberek) hány órában kérik ezeket tőlünk, a térítési díját ők maguk fizetik meg.

Hány segítőt kell ebben a rendszerben foglalkoztatni?

Ez a felnőttek ápolási igényétől függ (átlagos, magas, fokozott), van olyan támogatott lakhatási szolgáltatásunk, ahol csak délutáni felügyelet van, mert éjszakára nem igényelnek támogatást, és van olyan, ahol huszonnégy órás felügyeletre van szükség. Ebből következően arra is van példa, hogy csak három munkatársra van szükség, míg másutt heten is dolgoznak.

Sokféle helyről érkeznek hozzánk a munkatársaink, a szociális munkás, szociálpedagógiai, gyógypedagógiai asszisztensi, szociális ápolói, gondozói tudás hasznos ehhez a munkához, de a legfontosabb a nyitottság és a szociális érzékenység. A segítők is kaphatnak pszichológiai támogatást, szupervíziót, rengeteg jó gyakorlatot tudunk átadni egymásnak. Olyan ez a munka, mintha lenne egy nagyon nagy családod.

Hogyan kezdődik kapcsolatfelvétel az ügyfeleitekkel, miként tudnak hozzátok jelentkezni?

Ez nagyon sok tényezőn múlik. Függ attól, hogy milyen családból, milyen szocializációs közegből érkezik, milyen képességű az ügyfelünk. Van, akit egészen fiatal életkorától kezdve az önállóságra nevelnek, és van olyan, akinek még felnőtt korában is megtörölgetik a száját és felhúzzák a nadrágját. Direkt a két végletet említettem, de nagyon is meg tudom érteni, ha valakinek nehéz eljuttatnia a gyerekét az önállóságig, szülőként átérzem, miért ütközhet ez akadályokba.

Nagyon fontos kérdés, hogy az az adott felnőtt fogyatékos személy miként jut el addig a döntésig, hogy önállóan akarjon élni, milyen minta van előtte, egyáltalán eszébe jut-e ez a szempont. Ha nem volt még támogatott lakhatásban, nem látott vagy tapasztalt önállóságot, akkor honnan tudná, hogy ez jó lehet neki? Meg kell adni nekik a lehetőséget a megismeréshez!

Az is fontos, hogy a család hogyan éli meg ezt a döntést, vagy hogy a szülők között milyen a kapcsolat, és hol tartanak a felnőtt gyerekük nehézségének elfogadásában. Vajon hogyan viszonyulnak ahhoz a kérdéshez, hogy mi lesz akkor, ha ők már nem lesznek, ki vigyáz a gyerekükre. Vannak, akik az ép testvérre bíznák a felnőtt fogyatékos gyerekük felügyeletét, mások gondolnak ugyan a támogatott lakhatásra, de majd csak akkor, amikor ő(k) már olyan rossz állapotban lesz(nek), hogy nem tudja ellátni a gyerekét.

Ez is komplex kérdés, mert egyfelől érthető is, de a srácok szempontjából nem az igazi. Ha harminc évig nincs ilyen elvárás velük szemben, akkor később egyre nehezebb és idegenebb lesz az alkalmazkodás. Például, ha addig megetették, megfürdették, kiszolgálták, és meghal a szülő, majd a felnőtt értelmi fogyatékos ember bekerül egy támogatott lakhatási szolgáltatásba, ahol meg kell kennie a szendvicsét, dolgozni kell, az nagyon nehéz lesz hatvanéves korában. Heti rendszerességgel kapok olyan telefont, hogy valaki nyolcvanévesen kórházba kerül, és tőlünk kér segítséget, hogy mi legyen a felnőtt fogyatékos gyerekével. Muszáj előre gondolnunk erre a lehetőségre, és így támogatni őt már fiatal életkorától, pláne, hogy mindenhol óriási várólista van, éveket kell várni egy-egy önálló életvitelt támogató lehetőségre.

A támogatott lakhatási szolgáltatás hátterét, gyakorlatát már tanfolyami szinten is oktatjátok. Mit kínál ez a képzés?
Februárban indult el ez a képzésünk, van egy segítői és egy menedzseri része is. Elméleti és gyakorlati részekből áll, benne van a támogatott lakhatási szolgáltatás megismerése, a szolgáltatási elemekhez kapcsolódó segítségek, a coaching szemlélet, ami szerint mi is támogatjuk, menedzseljük a srácokat. A gyakorlati rész arról szól, hogyan lehet megközelíteni bizonyos eseteket, szituációs gyakorlatokat végzünk, hogy az elméleti tudást miként ültetjük át a gyakorlat terepére. Igazán bárkinek előnyös lehet ez a képzés, aki valahogyan együtt él vagy dolgozik, foglalkozik felnőtt fogyatékos emberekkel, például egy napközi otthonban, vagy akár egy védett munkahelyen.

Mit kívánsz magatoknak a jövőben?

Szerintem nagyon sokat haladtunk előre, egyre több srácunk jár iskolába, felnőttjeink normál munkahelyen dolgoznak. Az idős és súlyosabb állapotú fogyatékos emberekre gondolva, és mindannyiunkra is tulajdonképpen, jó volna, ha az egészségügy helyzete gyökeresen megváltozna. Fontos lenne, hogy amikor odakerülünk, hogy állandó felügyeletre van szükségünk, akkor ne méltatlan körülmények között kelljen az életünket befejezni. Próbálunk egy-egy kórházzal összefogni, a jövőben együttműködést kiépíteni, hogy biztosítsák az ellátandó személynek az egészségügyi ellátását, mi pedig a szociális segítséget tennénk emellé. Lehessen filmet nézni, könyvet olvasni, masszázst kapni, méltó körülmények között megvalósítani azt a szemléletet, amiről azt gondoljuk, a fogyatékos emberek egész életét végig kellene, hogy kísérje, a születéstől az elmúlásig.

Udvarnoky Zsófi