Interjút készítettünk Szalma Noémivel, aki sok szálon kötődik a Koraihoz. Egy szülőknek szóló tréningsorozatot szervez most, amelynek célja az aktív és higgadt érdekérvényesítés.

A Koraiban minden évben februárban a bölcsődei és óvodai választással kapcsolatban tájékoztatót tartunk a szülőknek. Idén te is részt vettél ezen a fórumon, és bemutattad a FranklinCovey módszerén alapuló kommunikációs tréninget. Téged milyen út vezetett el idáig?

Én is érintett szülő vagyok a kislányom kapcsán, és a szülői döntéseimben ma is kikérem azoknak a számomra fontos gyógypedagógusoknak véleményét, akiket a Koraiban ismertem meg. Miközben a kislányom már a Koraiba járt, párhuzamosan elvégeztem egy olyan egyetemet, ami konfliktuskezeléssel foglalkozik. Úgy éreztem, a lányomnak ebből rengeteg előnye származott, és közben igen sokféle élethelyzetet ismertem meg az utunk során. A sorstárs szülőkkel találkozva jöttem rá, nem igazságos, hogy nem mindenkinek van arra lehetősége, hogy tanuljon, és nagyobb jártasságot szerezzen abban, hogy hogyan kell képviselnie magát, az érdekeit, a gyereke jogait és milyen konkrét eszközök léteznek arra, hogy egy konfliktusos helyzetben tudatosan helyt álljunk. Tanultam tárgyalástechnikát, amit először csak próbából kezdtem el használni a lányommal kapcsolatos ügyek intézésében. Hihetetlen és átütő eredménye lett, aztán már minden ügyintézésnél ezen a módon kezdtem el kommunikálni, és a konfliktusokat kezelni.

Arra gondolsz, hogy ezt a tudást akár már az általános iskolában elsajátíthatnánk?

A konfliktusról az átlag magyar embernek egy harctéri helyzet jut az eszébe, az, hogy van, aki nyer, míg a másik veszít. Ez szerintem nagy hiba, és igen, azt gondolom, hogy kommunikációt, konfliktuskezelést, vagy akár önismeretet már az iskolákban tanítani kellene. Talán így lehetőség lenne arra, hogy ezekben a helyzetekben mindenki egyenlő módon tudjon részt venni. Azok a szülők, akiknek eltérően fejlődik a gyereke, eleve predesztinált helyzetben vannak, így többszörösen is nehezebb pozícióból indulnak egy konfliktust magában rejtő helyzetben. Például egy kormányablakban vagy egy pedagógiai szakszolgálatban, akár ha az óvoda alóli mentesség ügyintézésére gondolunk.

Mit lehet tudni a programról, miből táplálkozik ez a kommunikációs tréning?
Egy kolléganőm, Dobos Alexandra a FranklinCovey cégnél, felkarolta azt az ügyet, hogy pro bono lehessen olyan projekteken dolgozni, amiből érték születik, ami valamilyen szociális ügyet képvisel. Ekkor én ajánlottam a Korait, és így született meg a gondolat, majd aztán ezt a tréning lehetőség is. Azaz, hogy azok a szülők, akik éppen intézményválasztás előtt állnak, a Koraiból kikerülve tanulják meg képviselni a gyerekeik érdekét. Ez egybeesett azzal az igénnyel is, amit a szülők jeleztek, hogy szükségük lenne a Korain túlnyúló szolgáltatásra, technikai segítségre, kapcsolódásra. A Találd meg a hangod! program vázát Franklin Covey-nak egy díjnyertes, prémium tartalma, a kiemelkedően eredményes emberek hét szokása című munkája adja. Ez egy konzultációs technika, amelynek az érdekérvényesítés a célja. Fontos, hogy amikor az eltérően fejlődő gyermekünk óvodai életét szervezzük, azt tudjuk hitelesen kommunikálni, hogy bizony mi az az érték benne, ami a csoport számára is hasznos lehet, amit kifejezetten tőle, és a vele való közösségi léttől lehet megtanulni. Egészen másfajta gondolkodás ez, és lényegi a különbség.

Mik az eddigi tapasztalatok?

Még nagyon az elején vagyunk, most indultak el a csoportok, igen sok szülő jelentkezett. Ezek zárt csoportok, és tényleg az elején vagyunk a folyamatnak, de azt már látjuk, és a visszajelzések is ezt igazolják, hogy nagyon jól működik. A szülők azt mondták, ezeket a kommunikációs technikákat bármikor az életükben hasznosítani tudják, a munkahelyükön is például. Sőt, jól esett végre kizökkenniük a hétköznapi életükből, és a képzésen keresztül önmaguk fejlődésével foglalkozniuk. Az is megjelent a visszajelzések között, hogy jól esett a szülőtársak nehézségeit meghallgatni, erőt meríteni egymás megoldásaiból. Az egész projektnek a második fázisa az lesz, hogy létrehozunk számukra egy facebook csoportot, ahol kapcsolódni tudnak egymással, önjáróak lesznek, és egymást tudják támogatni, illetve használni a tanult technikákat.

Milyen típusú témák azok, ahol ezeket az eszköztárakat hasznosíthatjuk? Hogyan képzeljük ezt el, mondasz pár példát?

Például amikor megszervezed, hogy a gyerekedre ki vigyázzon addig, amíg te valamit elintéznél, de ő az utolsó pillanatban lemondja, vagy mondjuk találtál egy ovit, ami megfelelő lenne, de az alapító okiratban nincsen benne az a BNO kód, amit a gyereked kapott. Az is előfordulhat, hogy fontos állásinterjúra készülsz, de a gyerek belázasodik, vagy az ovi, amit kinéztél, a város másik végében van. Aztán cirkuszi előadásra vinnéd a gyerekedet, de a túl sok inger miatt a gyerek látványosan elfárad, és a körülöttetek ülők rosszallóan néznek rátok. Vagyis rengetegféle területet felölhet ez a közös gondolkodás, és én is pontosan tudom, hányféle olyan helyzet van, ahol szorul a hurok a szülő nyakán kommunikációs szempontból. Ezekkel a témákkal dolgoztunk, és mentünk bele jobban.

Neked milyen érzés volt ide visszajönni a Koraiba, már más minőségben?

Olyan nagyon jó volt, és annyi mindenre emlékszem. Például arra is, hogy ez a korai életkor a legnehezebb egy szülő számára, ekkor derül ki minden, minden hónapra jutott egy tünet vagy valami aggódnivaló. A bizonytalanság, hogy vágynánk tudni a jövőt, de mégsem lehet minden kérdésre választ kapni. Az én gyerekem már nyolc éves, már minden kiderült róla, már nincs olyan orvosi osztály, ahol nem jártunk. Körbeértünk, egyrészt már bele is vagyok vagányodva a dologba, másrészt mi már csak élünk boldogan, és nem az a meghatározó, hogy neki mi a diagnózisa. Nekem visszajönni a Koraiba otthonos, mindenki rám köszönt, hiszen mi egy időben itt laktunk. Így is érzem magamat, mint aki hazamegy. Ezek vagyunk, innen jöttünk.

Szerinted mi lehet majd ennek a programnak a hosszú távú hatása? Te milyen célt fogalmaznál meg?

Egyrészt alakuljon egy Koraiból elballagó családok erős közössége, ahol nem maradnak egyedül a szülők a kérdéseikkel, problémáikkal. Aztán az én fejemben az is van, hogy legyen sok olyan szülő, aki erre a magyar oktatási rendszerre nagyon felkészülten érkezik meg. Például egy fogadóórára, amire olyan tárgyalást előkészítő levelet ír előtte, amivel nem keveredik folyosói és kerettelen beszélgetésekbe akkor, amikor neki joga van hozzá, hogy a pedagógusa időt szakítson rá és a gyerekével kapcsolatos kérdésekre. Lehetőséget teremtünk, hogy a szülők higgadtan és kompetensen tudják majd képviselni a gyerekeik érdekét.

Az interjút készítette: Udvarnoky Zsófia, gyógypedagógus