Folytatni szeretnénk azt a kezdeményezést, hogy olvasóink megismerjék azokat a kollégáinkat is, akik kulcsfeladatokat látnak el az Intézményben, mégis háttérben maradnak. Ezúttal Kemény Gabriella fejlesztési vezető, igazgatóhelyettessel és Vígh Mónika gazdasági és HR vezetővel beszélgettünk a munkájukról.

Kérlek, meséljétek el, hogyan vezetett az utatok a Koraiba!

Kemény Gabriella: Én 2006-ban csatlakoztam a Koraihoz, ezt megelőzően filmforgalmazó cégeknél dolgoztam, projektmenedzsment és marketing területen. Aztán amikor gyerekeim lettek, egyre több olyan projekt talált meg, ami valamilyen gyerekekkel és a filmforgalmazással is kapcsolatos munkákat jelentett. Így történt, hogy a Pikler Intézet Gyermekfilmjének forgalmazásán is dolgoztam, ami aztán egy későbbi kapcsolódást jelentett a Koraihoz.

Amikor 2006-ban állást kerestem, és úgy éreztem, talán valami más területen próbálnám ki magamat, ajánlás útján vezetett az utam a Koraiba, ahol projektmenedzsment és marketing területén kerestek szakembert. Azokat a kompetenciáimat használhatom, amit a korábbi munkahelyeimen megtapasztaltam, mégis egy társadalmilag hasznosabb területen.

Vígh Mónika: Korábban kereskedelmi bankoknál dolgoztam, likviditásmenedzsmenttel és állampapír trading-gel foglalkoztam, azaz másképp izgalmas területen, mint amit itt megtapasztaltam. A gyerekeim megszületése után létrehoztunk egy alapítványt, amelynek a tehetséggondozás a fő profilja, szociálisan hátrányos helyzetű gyerekeket segít, tizenhat éve már. Táboroztattunk, ösztöndíjprogramokat hoztunk létre. Egy idő után már elég jól működött ez az alapítvány magától, és azt éreztem, szeretnék egy nagyobb, civil szervezetnél dolgozni. A Korai álláshirdetésére jelentkeztem, és amikor eljöttem az állásinterjúra, rögtön éreztem, hogy nagyon bensőséges volt a fogadtatás, és teljesen más a légkör, mint amiben idáig dolgoztam. Ennek most már öt éve, és ebből az időszakból fél év körülbelül a covid időszakára esett, amikor bezártunk. Nekem akkor volt lehetőségem arra, hogy jobban megértsem és átlássam egyrészt egy oktatási intézmény finanszírozási rendszerét, másrészt az alapítvány működési struktúráját.

Milyen területeken dolgoztok a Koraiban?

Móni: Gazdasági és HR vezető vagyok, és minden ehhez kapcsolódó feladattal és területtel megismerkedtem. Ez azért egy eléggé nagy és szerteágazó terület, aminek minden alegységét jól ismerem, és azért is szeretem egyben látni, bár rengeteg munkával jár, mert nagyon összefüggenek, egymásra épülnek. A Korai egy alapítványi intézmény, amelyet az állami finanszírozás tart fenn, és vannak pályázati forrásból, illetve a vállalati szektorból érkező támogatásaink, bevételeink is. Az alapítvány likviditás tervezése, a munkabérek szervezése, a normatíva, a pályázatok és támogatások elszámolása tartozik hozzám. Ezek a területek nagyon összekapcsolódnak. Gabi személyétől sem tudnám elválasztani a munkám, mert nagyon szorosan együtt dolgozunk minden területen. Egyrészt ő tanított be, amit tudok, azt tőle tanultam.

Az is fontos, hogy mindezekért a területekért nem lehet egyedül vállalni a felelősséget, éppen ezért kulcsfontosságú, hogy megoszthassam és felülvizsgáltathassam a gondolataimat.

Hetente tartunk vezetőségi ülést is a vezetőség többi tagjával együttt, órákon keresztül gondoljuk végig a legapróbb kérdésektől a stratégiai döntésekig mindent. Tehát mi is teamben dolgozunk, több kisteamben és nagyteamben is.

Gabi: Fejlesztési vezető pozícióba kerültem ide, azaz minden újonnan induló projektnek az indításáért felelős vagyok. Ha új honlapot csinálunk, ha megújul a játszóterünk, aztán az informatikai rendszer átalakítása is mind-mind olyan projektek, amelyeknek a megálmodása, a működésének a kialakítása, szervezése és lebonyolítása hozzám tartozik. Korábban több pályázati forrás ált emögött a projektek mögött, ma már inkább saját bevételből kell megszervezni ezeket, azaz a feladatom is eszerint alakul, változik.

A másik feladatom pedagógus végzettségem okán, az igazgatóhelyettesi, ami egy csomó operatív kérdést jelent, különösen tanévkezdésnél és tanévzárásnál. Minőségirányítás, az intézmény kommunikációja és a képzések is a feladataim közé tartoznak. Egy kicsit minden területen ott vagyok, mindenbe belelátok.

Egy szobában is dolgoztok, hogyan tudtok így összedolgozni, nem zavarjátok néha egymást?

Gabi: Elengedhetetlen, hogy együtt dolgozzunk, engem kevésbé zavar a közös tér. Móni szokta azt gondolni, hogy esetleg zavaró, amikor pecsétel, de egyáltalán nem (összenevetnek). Ha olyan munkám van, tudok teljesen arra koncentrálni, és minden külső ingert kizárni, de az is jó, amikor fél füllel halljuk, hogy a másik asztalnál milyen információk hangoznak el, mert az beépül a munkánkba, tudunk róla.

Móni: Szerintem is jó, hogy egy szobában vagyunk, és tudjuk, hogy az aktuális munkának ki melyik szakaszában tart. Fontos, hogy mások is tudják, hogy egy adott projekt következő lépéséhez milyen tennivalók vannak hátra, és ha úgy alakulna, hogy én nem tudok jelen lenni, akkor is megoldják a többiek, ne csak én tudjam megszervezni.

Azt észrevettem, hogy Gabi tényleg mestere a koncentrációnak zajban is, nekem viszont vannak olyan feladataim, amiket nem tudok zajban elvégezni. Például amikor számolok és sok mindenre kell odafigyelnem, akkor zavar, hogy nem csukjuk be az ajtót és nincs csönd. Ilyenkor szokott az lenni, hogy otthon maradok home officeban, például egy támogatás elszámolásánál. Ha nem tudok figyelni, és hiba csúszik számításba, kezdhetem elölről, ami pedig az idő elpocsékolása lenne. De ha adódna lehetőség, hogy saját szobát kapjak, akkor nem engedném, hogy a Gabi átüljön máshova, mert nagyon jól esik, hogy ő ott van.

A Korai egy többcélú intézmény, és úgy képzelem, hogy a ti fejetekben rengeteg megoldási útvonal, kommunikációs eszköztár van ahhoz, hogy mindez működni tudjon. Jól gondolom?

Móni: Szerintem ez természetes dolog, hogy ha ennyiféle területen kell megfelelnünk, akkor ha azt jól akarjuk csinálni, megküzdünk vele. Nem mondom, hogy egyszerű, például az állami finanszírozási rendszer is folyamatosan változik, tehát nekünk is tanulni, alkalmazkodni kell.

Gabi: Az alaptevékenységünk az a köznevelési ágazathoz tartozik, de ezen belül is többcélúak vagyunk, mert van szakszolgálati részünk, óvodai részlegünk. Ehhez jön hozzá, szektorokat átívelően az egészségügyi tevékenység, a gyógytorna és a vizsgálatok formájában, és még szociális szektorban is vannak feladataink. Közben képzéseink is vannak és gyakorlatok is rendre zajlanak nálunk, azaz még módszertani központ is vagyunk. Szerintem ez egy bonyolult rendszer, és rettenetesen nehéz kezelni. Néha azt is érezzük, hogy ehhez kevesen vagyunk adminisztratív munkatársak.

Mi az, amit a legjobban szerettek ebben, ami inspirál?

Gabi: Engem mindig azok a projektek töltenek fel leginkább, amikor része tudok lenni a nagy csapatnak, például amikor egy pályázati projektet valósítunk meg együtt az óvodának az óvodavezetővel. Vagy a tornaterem átalakítását a mozgásterapeutákkal, ezeket a munkákat érzem egyébként a legfontosabbnak.

Móni: Amikor kérdezik az ismerősök, hogy vagyok én itt a Koraiban, mindig azt mondom, hogy nagyon szeretem azt, amit csinálok. Az tölt fel, amikor május végén úgy áll fel a könyvvizsgáló, hogy mindent rendben talált. Sok kínlódás és nehézség után a végére minden összeáll, mint egy puzzle, és ez engem nagyon megelégedetté tesz. Ezek a kihívások feltöltenek és inspirálnak.

Mi az, amit a szabad időtökben szerettek csinálni?

Móni: A futás az egyik legfeltöltőbb dolog számomra, a reggeli futások közben jönnek a gondolatok is, amik továbblendítenek egy-egy kérdésen. Szeretek kertészkedni, túrázni, a barátainkkal lenni, utazni, és nagyon szeretek dolgozni is. És elsőként a családommal lenni, bár már nagyok a gyerekeim, keveset vannak otthon, de amikor igen, az nagyon jó. És az is nagyon jó, hogy a Gabitól egy csomó mindent tanultam gasztronómiából, aminek a családom is nagyon örül. (összenevetnek)

Gabi: A színház és a mozi igazán ki tud kapcsolni. Olvasni is szeretek, csak nehéz hozzá teret találnom. Az utazás is feltölt, főleg, amikor már megérkezünk, mert a készülődés részét kevésbé szeretem. Kisebb helyeket, városokat szeretek megismerni, és azt alaposan bejárni. Szeretek főzni, de inkább sütni. Tortákat szoktam készíteni, és az nagyon kikapcsol, persze akkor, ha nem feladatként tekintek rá.

Udvarnoky Zsófia