Két gyógypedagógus kolléganőmmel, Illés Tímeával és Rajnik Katával beszélgettem arról, milyen saját tapasztalataik gyűltek össze a babzsákos játékok kapcsán.

Mik azok a babzsákos játékok?
Rajnik Kata: Kiscsoportos, irányított helyzetek, ahol a cél a szociális, kommunikációs készségeknek a fejlesztése, egy nagyon fókuszált helyzetben. Ezekben a helyzetekben a babzsákot sokszor nem is használjuk, hanem ez egy elnevezése lett annak, hogy egy vagy kisebb csoportnyi gyerekkel leülünk, és kérdés-felelet mentén valamilyen interakciót alakítunk ki közösen. A babzsák nagyon jól tudja vinni a fókuszt arra a személyre, akinél éppen van, akinek lehetősége van a közölni valamit. Egy olyan elvont dolgot, mint amilyen egyébként egy kommunikációs helyzet, érthetővé és láthatóvá teszi.

Annyit halljuk azt, hogy a babzsákos játékok. Szerintetek miért éppen a babzsák lett ennek a játék programnak az eszköze?

Illés Timi: Nincs még egy ilyen jó játék eszköz, mint a babzsák. A labda elgurul, kemény. A babzsák tud idomulni ahhoz, akinek a kezében van, és könnyebb vele bánni. Segít a figyelmet megtartani, és egymásra is jobban ráhangolódni. Olyan ez a babzsák, mint egy középpont. Bármivé változhat, csak a fantáziánk szab neki határt. Ha akarom fagyi, vagy pogácsát sütök belőle és megeszem.

Kata: Ráadásul a korai életkorú gyerekek számára ez egy figyelemfelkeltő szenzoros élmény is, mert tapogatni lehet, a testrészeikre tenni, van hangja és pakolgatni, nyomkodni lehet. 

Ez egy anyag, amit úgy formálok, ahogy akarok, bármi lehet belőle?

Timi: Nem biztos, hogy maguktól ilyesmiket játszanának ezzel a gyerekek, de mint ajánlat, mégis elfogadják ezeket az ötleteket. Sőt, ezzel a játékkal jobban érzékelhető, hogy van mögötte valaki, aki akar tőlem valamit. Ez el tud jutni egy csoportos helyzetig is akár, ahol már egy közös középpont van, egy babzsákkal. Létre tud jönni egy kör, amiben fontos az is, akinek a kezébe adom, és az is, akitől kapom. A babzsákkal még azt is határozottabban lehet jelezni, ha elég volt egy játék, és elfáradt benne a figyelmünk. Ha ezt eldobom, akkor az nem olyan, mint egy labda, ami véletlenül elgurult, vagy kiesett a kezemből, ezt jól oda lehet vágni a földhöz, és jelezni, csináljunk most valami mást.

Milyen esetekben érzitek a leghasznosabbnak a babzsákos játékokat?

Kata: Szerintem egy csoportban a leghatékonyabb ez az eszköz. Segít megtanulni, hogy többen vagyunk egy interakciós helyzetben, akik sorra kerülnek, vagy éppen random kerül rájuk a sor. Egyértelmű, hogy ki kérdez, ki válaszol. Aztán ennek segítségével át lehet beszélni a legkülönfélébb témákat is, nagyobbakkal már arról beszélgetünk, mitől boldogok, mitől szomorúak. A kisebbeknél körbe adogatjuk egymásnak, érzékelni kell, hogy mellettem is vannak emberek, akivel úgy kerülhetek interakcióba, hogy csak átveszek valamit a kezéből. Lehet, hogy egymásra sem néznek még, de már odafordulnak, átveszik, amit kapnak, amit birtokolnak egy darabig, majd továbbadják egy másik embernek. Ez egy nagyon komplex és bonyolult helyzet, amiben segítőre is szüksége lehet egy autista kisgyereknek ahhoz, hogy ezt a folyamatot jól átlássa. A babzsák ebben a legjobban a figyelmet segít rendezni, hogy egy „szobányi” történésből mi az, ami választ vár tőlem, ami nekem szól, amivel kapcsolatba kell kerülnöm. 

Van kedvenc babzsákos játékotok?

Kata: Nekem a „csiribú-csiribá” memóriajáték a kedvencem. Nem is biztos, hogy ez egy tipikus babzsákos játék, inkább ahhoz kapcsolódóan alakult ki. Lerakunk tárgyakat, elég először három darabot, megfigyeljük őket, aztán letakarjuk, valami eltűnik közülük, és az a kérdés, mi nincs ott, ami eddig ott volt. Úgy tudunk ebből babzsákos helyzetet csinálni, hogy segítjük a gyerekek figyelmét, hogy jól látható legyen, ki az, akinek a kérdést szánjuk, és ki az, akinek várakoznia kell és egyelőre csöndben maradnia.

Timi: Nagyon szeretem a babzsákokat elrejteni a szobában, a legkülönfélébb helyekre, van, hogy csak egy részlete látszik, előfordul, hogy direkt szokatlan helyre rejtem el. Aztán össze lehet gyűjteni, szállítani, és utána el lehet kérni tőlük szín szerint, így a késleltetést is gyakorolhatjuk. Ezek előkészítő játékok, amikor ott még egyáltalán nem tart a gyermek, hogy utánozzon, sőt, a teret is teljesen le kell csupaszítani, hogy csak egy dologra legyen képes koncentrálni. Viszont, ha ez a közös figyelem megteremtődik, akkor nagyon élvezem azt, ahogyan ugyanaz a babzsák pillanatok alatt átváltozhat szinte bármivé. Vagyis nem kedvenc babzsákos feladatom van, hanem azt szeretem, amikor megteremtődik ez az együtt csináljuk, egyre figyelünk helyzete, azaz amire valójában hivatott ez az eszköz, hogy létrejön a kapcsolat.

Az interjút készítette: Udvarnoky Zsófia, gyógypedagógus