Fontos volna megtanulnunk, hogy tevőlegesen is odaálljunk társadalmi ügyek mellé, ehhez pedig be kell néznünk egy-egy ablakon, hogy megismerjünk új világokat. A Bartókon sétálva, a Feneketlen-tó magasságában könnyen megtaláljátok az Autistic Art Galériát.

Kovács Henrietta, az Autistic Art Alapítvány ügyvezetője hitelesen képviseli azokat az autista felnőtteket, akik magas támogatási szükségletűek és lakóotthonokban élnek. Az általuk örömmel készített rajzok, alkotások díszítenek kitűzőket, borokat, teákat, takarókat, pólókat, termékeket. Ami a legfontosabb, megjelennek, és egyediségük megjeleníthetővé válik.

Nagyon tetszik az Alapítvány logója, eszembe jut róla az ablak, a tükör és hogy ugyanarra a dologra tudni kell más nézőpontból is ránézni.

Nagyon érdekes asszociáció a tükör! Például olyan jó lenne, ha a többségi társadalom gyakrabban nézne tükörbe, hogy lássa magát az adományozási szokásai tekintetében. Azt hiszem, ezen a területen van még mit fejlődnünk. Mindenkinek kell, hogy legyen egy társadalmi ügye, amit rendszeresen támogat olyan formán, ami számára a legreálisabb.

A logó egyébként az „ablak a világra” üzenetét hordozza. Egyrészt azt jelenti, hogy nyissunk a lakóotthonokban élő, autista embertársaink felé, ismerjük meg őket. Az Alapítvány elsősorban a nem autista embereket szeretné megszólítani, hogy nézzenek be ezen az ablakon, próbálják megérteni a tőlük eltérő működést, és ezzel a tapasztalattal elfogadóbbá, nyitottabbá válhatnak.

Még április 30-ig meg lehet nézni „Az autizmus köztünk él” című kiállítást a Galériánkban, ahova a legkülönfélébb támogatási szükségletű autista fiatalok küldték el a rajzaikat, alkotásaikat. A kiállítás plakátján Kristóf rajza látható, aki megjelenítette az autisták bolygóját, teljesen érthető, hogy szüksége van erre a saját világra is. Ugyanakkor szomorú, hogy ennyire távol van a mi planétánktól, vagyis van még feladatunk. Azt szeretnénk, ha a lakóotthonokban élő autisták, ha kinéznek az ablakaikon, akkor egy befogadó társadalmat lássanak. 

Nálatok családilag is természetes, hogy a sérülékenységhez nyitottan álltok.

Együtt indultunk el a férjemmel ezen az úton, mind a ketten érzékenyek vagyunk a társadalmi ügyek iránt. Nem a sajnálatban tükröződik ez az attitűd, a segítség formáit keressük együtt. A gyerekeinknek is ezt tanítjuk. Ha valamiért megmarad a tízóraijuk, akkor tudják, hogy ne hazahozzák a megmaradt ennivalót, hanem keressenek valakit, aki örülhet annak.

Ennek a cselekvésnek teljesen természetesnek kellene lennie. Az oktatásnak is lenne abban felelőssége, hogy megértesse és átláthatóvá tegye, miért lényeges, hogy mindenki támogasson egy társadalmi ügyet. Nem egyszer, hanem rendszeresen, ahogy az erőnkből telik. A támogatás pedig lehetőséget ad arra, hogy benézzünk egy olyan ablakon, ami egyelőre ismeretlen világot rejt számunkra. Ennek a szemléletnek az elsajátítása elengedhetetlen a jövő generációja számára, és mindenki nyerhet azzal, ha ezt megtapasztalja. A társadalmi integráció megvalósításához szükségünk van saját élményre, tapasztalatra.

Hogyan lehet hatékonyan kommunikálni az autizmusról nem autista embereknek?

Az Alapítványban elsősorban forrásteremtéssel foglalkozom. Amikor támogatókat keresek, nagy segítség a munkámban, hogy már egy konkrét alkotással megyek tárgyalni, ami organikusan ad beszédtémát a tárgyalópartneremmel. Könnyebb így az autizmusról beszélni, például arról, hogy azt az adott alkotást egy olyan fiatal készítette, aki önálló életvitelre nem képes ugyan, viszont olyan rajzot készít, amit egyikünk sem tud.

A képekben gondolkodás jellemző az autizmusra, és ez kézzel foghatóan, érzékletes módon, az alkotásokon keresztül tudja elérni azokat is, akik eddig keveset tudtak az autizmusról. Ez egy belépő, ismét a logónkra visszatérve egy ablak erre a világra. Utána már át lehet lépni a küszöböt, és olyan témákról beszélgetni, ami mindenkit érint. Az anyaságról, szülőségről, felelősségről, családról, gyerekekről.

Mutassuk be a Galériát is, ahol éppen most beszélgetünk. Jól láttam, hogy sokféle kísérőprogramot szerveztek ide?

A tér legfontosabb funkciója, hogy ezt az értékteremtő képességet bemutassuk. Könnyebb így kapcsolódni a témánkhoz, vagyis az autizmushoz és a lakóotthonokban élő autistákhoz. Egész egyszerűen, aki ide belép, rögtön lesz valami benyomása a munkánkról, a legfontosabb üzeneteinket igyekszünk kézzel foghatóvá tenni, érzékletesen megjeleníteni.

Valamint ez egy közösségi tér is, azt is akarjuk üzenni, hogy „légy itt velünk”. Nagyon jó itt nekünk ebben a kerületben, természetes módon tudunk beépülni a környék kulturális és értékteremtő forgatagába. Például május 10-én lesz a Galériák Éjszakája, amely programsorozathoz most mi is csatlakoztunk.

Közösségi tér abban az értelemben is, hogy szívesen adjuk bérbe a Galériát, nem is muszáj mindig az autizmushoz kapcsolódó programot szervezni, viszont a bérléssel (ami elég alacsony áron érhető el) egy jó ügyet lehet támogatni. Most már nem megyünk ki vásárokra, rendezvényekre, hanem ebben a térben várjuk a hozzánk kapcsolódni vágyókat. Várunk mindenkit szeretettel!

Jó itt lenni, kintről belesni, kíváncsiskodni, majd átlépni a küszöböt, megtapasztalni a nagy kékséget (az egyik fal grafikáját), színes tárgyak, kiegészítők között létezni, és bentről nézni a Bartók forgatagát. Aztán elveszni a kiállítás képei között és meghatódni, többször is elolvasni a kiállításhoz írt szövegeket, és gondolkodni a képeken.

Most nyugalom van itt, az elhaladó villamosok kellemes háttérzajjal suhannak tovább. Ez a tér bármivé alakulhat, csak a képzeletünk szabhat határt. Te mit álmodnál meg ide?

Udvarnoky Zsófi

A borítókép az Autistic Art Galériában készült, a szerző fotója.