A termékenység körüli nehézségekről beszélni manapság már sokkal elfogadottabb és kevésbé tabusított. Arról viszont kevés szó esik, hogy ha belekezdünk az asszisztált reprodukciós eljárásba, fontos, hogy kérjünk pszichés támogatást is.

Az interjúban dr. Bátki Anna klinikai szakpszichológus, család- és párterapeuta ebben segít most eligazodni.

Úgy tudom, hat éve működik az ELTE-n a Meddőségi, reprodukciós és örökbefogadási szaktanácsadó képzés, amelynek egyik kidolgozója és szakmai vezetője is vagy. Milyen szakembereket képeztek itt?

A képzés több lábon áll, része egy komolyabb anatómiai, biológiai, élettani, pszichológiai és fejlődéslélektani ismeretátadás, az örökbefogadással és a reprodukciós eljárásokkal kapcsolatos törvényi szabályozás ismerete, valamint az önismeret, tanácsadói skillek, segítő kommunikációs attitűd elsajátítása.

Mészáros Krisztina kolléganőmmel (Mészáros Krisztina klinikai szakpszichológus és család- és párterapeuta – szerk.) hívtuk életre ezt a képzést, mindketten az örökbefogadással kapcsolatos területről érkeztünk, és azt láttuk, hogy a pszichológus, gyógypedagógus képzésben az örökbefogadással kapcsolatos specifikus ismeretek hiányoznak. Krisztina ezen felül korábban is nagyon sokat dolgozott már meddőségi területen.

Az is fontos, hogy az örökbefogadás nem érthető meg az örökbefogadó pár korábbi veszteségei, küzdelmei nélkül, azaz ezek a párok általában az örökbefogadás előtt már több sikertelen asszisztált reprodukciós eljárásban részt vettek. Lényeges, hogy az a szakember, akihez a kliensei a meddőség, az örökbefogadás témáival fordulnak, kell, hogy legyenek specifikus ismeretei ezeken a területeken. Például ne a páciensnek kelljen elmagyaráznia, hogy ha ő éppen a lombikprogram stimulációs szakaszában van, az mit jelent.

Elképesztő lehetőség arzenál van a meddőséggel kapcsolatos eljárások piacán, és ebben nagyon el lehet veszni.

Igen, ez így van, és amit szintén tapasztalok a pácienseimmel való munkában, hogy van külön női meddőséggel, külön a férfi meddőséggel foglalkozó szakorvos, de nincs olyan, aki mindkét felet támogatni tudná a reprodukciós folyamatban. Az esetek nagy százalékában egyébként mindkét félnél van valamilyen nehezítettség.

 Egy képzett szaktanácsadó például segít átgondolni, milyen lépések történtek eddig, milyen következő teendők lehetnek, ahhoz mit kellene tennie a párnak. Nagyon hamar elveszettnek érezheti magát az ember ebben a folyamatban, ahol szinte futószalag-szerűen jön a következő beültetés, és kevéssé van idő arra, hogy elmagyarázzák, mi miért történik. 

Szerettük volna, és vannak erre már példák is, hogy minden reprodukciós intézményben dolgozzanak ezeken a területeken képzett szaktanácsadók. Sok pár nem tudja, hogy ha belefog a lombik programba, vagy a donációt választja, mi vár rá.

Ahogy az örökbefogadást egy tanfolyam előzi meg, úgy itt is lényeges lenne, hogy megfelelő információk és felkészülés után vágjanak bele az asszisztált reprodukciós eljárásba a leendő szülők. Sőt, az volna az ideális, ha az eljárást végig is kísérné a szaktanácsadó, és nem maradnának egyedül a nehézségeikkel.

Melyek lehetnek azok a pszichés nehézségek, amelyek az asszisztált reprodukciós folyamatokban megjelenhetnek, és melyeket tulajdonképpen meg is lehetne előzni?

Egyrészt fontos, hogy jól legyünk a testünkben, és egyáltalán gondoljunk erre a szempontra is, nem csak az életmód vagy egy diéta szempontjából. Az, hogy ezt ki milyen módon tudja elérni, nyilván egyedi.

A párkapcsolati oldalra is gondolni kell, az intimitás, szexualitás szinte törvényszerűen problémássá válik. Az öröm és kapcsolódás háttérbe szorulhat, és a tervezettség, időzítettség veszi át a spontaneitás helyét.

Tapasztalatom szerint sok nőnél fordul elő még a termékenységi nehezítettség felszínre jövetele előtt, hogy testkép zavara van, valamilyen korábbi traumát élt át a szexualitás területén, amelyek előre is jelezhetik a teherbeesés nehezítettségét, és fontos, hogy a páciens ilyen esetben kérjen pszichés támogatást.

A meddőség diagnózisa egy hatalmas veszteség, krízis az egyén és a pár szempontjából is, és még akkor is, ha az előtörténetében nincsen semmi nehezítettség, mindenkinek szüksége van segítségre ahhoz, hogy ezt a hiányt fel tudja dolgozni.

A lombik eljárás kapcsán a küzdelmek vannak előtérben, de kell, hogy legyen olyan megerősítő, pozitív tényező is, ami szintén része a folyamatnak.  

Sok lombikban részt vevő szülő számol be szorongásról, mintha ez a terhesség értékesebb volna, hiszen többet küzdöttek ezért a várandósságért, és jobban óvják, védik a megszületés után is a csecsemőjüket.

Az, hogy egy pár az asszisztált reprodukciós eljárás mellett dönt, fokozhatja a szülői szerepre készülésben a tudatosságot is. Azt is látjuk, hogy azok a párok, akik kitartanak egymás mellett, végig tudják csinálni ezt a folyamatot, hosszú távon is jól tudják támogatni egymást, és sok esetben megerősíti a kapcsolatukat ez a sok küzdelem.

Kevesebb szó esik arról, hogy mi van akkor, ha a lombik eljárás nem hoz eredményt.

Egyrészt azt remélem, hogy a szaktanácsadóink abban is tudnak támogatást nyújtani a pároknak, hogy hol van az a pont, amikor már nem szabad, nem javasolt nekimenni a nyolcadik vagy kilencedik beültetésnek, mert például a nő életkorának előrehaladtával egyre kevesebb az esély arra, hogy ez sikerüljön.

Testileg, szellemileg, érzelmileg, anyagilag nagyon kimerítő küzdelem reprodukciós eljárásban lenni, és az is a szaktanácsadó képzés része, hogy milyen alternatív életutak lehetnek a sikertelen lombikeljárások után. A donáció vagy az örökbefogadás lehetősége is szóba jön, amibe szintén nem könnyű megérkezni, és a párok külön-külön is mást gondolhatnak erről. A gyerektelen életmód is egy út, és ennek az elfogadása is igen nagy terheket róhat a párokra.

Meg kell még említeni azt is, hogy amikor egy pár belekezd az asszisztált reprodukciós eljárásba, nem mindig tudatosul bennük, hogy a megmaradt embriók sorsáról idővel dönteniük kell. Ma Magyarországon már lehetőség van arra, hogy úgy döntsön egy pár, hogy ezeket az embriókat anonim módon átadja olyan vagy párnak, vagy egyedülállónak, akiknek más úton nem lehet gyereke.

Nagyon nehéz döntés ez, és rengeteg kérdés, kétség övezi. Ha erről megfelelő tájékoztatást kapnak, azaz, hogy nem kell a megsemmisítés mellett dönteniük, hanem az embriójuk egy gyerektelen párnak esélyt adhat, az azért egészen más lehetőséget jelent.

Udvarnoky Zsófia