December 6-án és 7-én is ellátogatott hozzánk a Mikulás, a Zuglói és a Budai Házba is. Az eseményre hangolódást az épületek ünneplőbe öltöztetésével kezdtük. Fontosnak érezzük, hogy azok a terek, ahova nap mint nap érkeznek a családok, a karácsonyi ünnepekre való készülésben legyenek díszesebbek, fényesebbek, csillogóbbak.

Az ünnepség helyszínein sokféle finomsággal vártuk a hozzánk érkezőket, sőt, a családok is készültek saját készítésű süteményekkel, a Mikulást pedig meghitt és bensőséges térben vártuk.

Már a váróban megbeszéltük a gyerekekkel és a felnőttekkel, hogy milyen program várható. Egy kolléganőnk fia, Beni tisztelt meg bennünet, és egy ukulele koncerttel örvendeztette meg az egybegyűlteket. A fergeteges ukulele dallamok után a kollégák készültek egy csokor dallal és mondókával. Minden szeretetük, lelkesedésük és dalolós kedvük benne volt ezekben a mozdulatokban, hangokban.

A dalok után egy mese következett a mikulásról, amit együtt megnéztünk a kivetítőn. A mese feldolgozását tárgyakkal, hangokkal, illatokkal és tapintással segítettük. Majd pedig előkerültek a búzaszemek, és megmutattuk a gyerekeknek, hogyan lehet a búzaszemek gondos ültetésével, ápolásával azokat kizöldíteni. A búzaszemeket lehetett szórni, vízzel megfújkálni, beletúrni, majd egy kis csomagban hazavinni. Nálunk már zöldül, és nálatok? 🙂

Aztán kopp-kopp-kopp, kopp-kopp-kopp, bekopogtatott a Mikulás, annyi dallal, játékkal készültünk az érkezésére, hogy rénszarvasai segítségével, szánján besuhant a zuglói épület parkolójába. Puttonyában pedig természetesen ajándék is lapult.

Mivel a Mikulásnak ezekben a napokban nagyon sok kisgyereket kell meglátogatnia, ezért másnap újból felkerekedett, és a Budai Házban is tiszteletét tette. Meglepetésvendége is volt, Farkasházi Réka és a Tintanyúl személyében.

Több szívet melengető pillanata is volt ezeknek a délutánoknak. A váróban izguló családok, akik gyerekeikkel valódi ünnepet várva érkeztek meg hozzánk, és még sütni is volt idejük. A kollégák, akik szívvel-lélekkel készültek ezekre az alkalmakra, és minden erejüket mozgósítva meséltek, játszottak, kapcsolódtak. A gyerekek, akik örömmel fogadták, hogy ezen a helyen, ahova hétről-hétre járnak, most valami egészen másfajta együttlétben vegyenek részt. A találkozások, az ismerősség és mégis újfajta összekapcsolódási lehetőség volt az igazán nagy értéke ennek a két délutánnak. S úgy érezzük, talán jó volna folytatnunk ezt a szokást, és ilyen keretek között is találkoznunk.

A hangulat a tetőfokára hágott, már éppen búcsúzni készültünk, amikor előkerültek a hangszerek, s még a legfáradtabb gyerekek is visszajöttek a közös térbe, hogy a délutánt egy közös zenéléssel, bulizással búcsúztassuk. Köszönjük a közös élményt, biztosan felejthetelen marad.

Udvarnoky Zsófia