A Koraiban január óta elérhető a mentorszülő program, amelynek keretében a hozzánk járó családok segítséget kérhetnek egy olyan sorstárs szülőtől, akinek a gyermeke korábban hozzánk járt. Csiznier-Kovács Andrea pedagógust, mentorszülőt, trénert, a program egyik kidolgozóját és koordinátorát kérdeztük erről a lehetőségről.

Szinte a kezdetektől kapcsolatban állsz a Koraival a gyerekeid kapcsán, és azóta is számtalan közös gondolkodásban, konferencián, szakmai napon veszel részt – velünk vagy. Ez év januárja óta pedig elindult a Koraiban a mentorszülő program, amelynek a koordinátora vagy. Mesélnél erről a folyamatról?

Amikor „korais” szülő voltam, sokszor megéltem azt az érzést, hogy a szakemberek jobban értenek a saját gyerekemhez, mint én. Akkor nem így fogalmaztam meg, de ez tulajdonképpen komoly kompetenciavesztés volt a számomra, miközben zajlott bennem az a nagyon speciális gyászfolyamat is, amelyen a legtöbb hasonló cipőben járó szülő keresztülmegy: el kellett temetni álmokat, terveket, jövőt és sok mindent, amivel készültünk a babánk érkezésére. Hosszú út vezet odáig, hogy teljesen elfogadjuk ezt a helyzetet. Az ellenállás, a harag, a kétségbeesés, a mély szomorúság is természetes része ennek a folyamatnak.

Egy szakember biztatása nagyon sokat jelenthet ilyenkor, pl. azzal, hogy segít észrevenni minden új fejlődési lépést, hogy együtt örülünk egy új tudásnak, apró, de lényeges mozzanatnak. Például sose felejtem el, amikor egy orvos türelmesen elmagyarázta nekem, hogy mekkora dolog, hogy a sérült kisfiam tud szopizni, mert mennyi mindennek kell ehhez a tudáshoz összehangoltan működnie. Ezt nem is gondoltam akkor, azt hittem, ez a világ legtermészetesebb dolga.

A szülő és a szakember között azonban van egy lényeges különbség: a szakember meghatározott időben, az általa választott hivatás részeként segíti a gyerekünk fejlődését, de nekünk ez az életünk: a nap 24 órájában, az év 365 napján …

Mi tudjuk igazán, mit jelent ebben az élethelyzetben a kétségbeesés, a kimerültség, az elveszettség …  Ezeket az érzéseket könnyebb egy sorstárssal megosztani, aki maga is átélte ezeket. Végül is ez az igényt hívta életre a mentorszülő programot.

Rendkívül elbizonytalanító tud lenni, ha az ember úgy érzi, elszigetelődött mindentől és mindenkitől.

Bennem komolyan felmerült a sérült gyerekeim nevelése és a nem mindennapi élethelyzetünk kapcsán (hat gyermeke közül ketten élnek súlyos fogyatékossággal – szerk.), hogy mindez egyébként túlélhető-e. Kibírható-e ez az egész ép ésszel? Amikor annak idején a Koraiban szerveztek egy szülői estet, ahol olyan szülők is részt vettek a beszélgetésben, akiknek az eltérően fejlődő gyereke már nagyobb volt, ott tapasztalhattam meg először, hogy ugyanazokat a gondolatokat, érzéseket fogalmazzák meg, amelyek az én fejemben is dübörögnek. Már ez is nagyon felszabadító volt! De közben azt is látni, hogy milyen természetesen viselkednek, nevetnek, „jófejek” … Hát ez iszonyatosan sok erőt adott! Ebbe bele lehetett kapaszkodni, hogy akkor talán én is működni tudok, és nem csak sodródom.

A Korai 30 éves jubileuma alkalmából készült egy kutatás is (dr. Fehér Boróka, dr. Vályi Réka: A legfontosabb változások a kora gyermekkori intervenció hatására, 2022. – szerk.), amelynek keretében megkérdezték a korábban a Koraiba járó családokat, hogy mi hiányzott az ellátásukból. Itt fogalmazták meg a szülők, hogy nagy szükségük lett volna arra, hogy a fejlesztések és a mentálhigiénés támogatás mellett olyan szülőkkel is tudjanak találkozni, beszélgetni, akiknek már idősebb a gyerekük, így már több tapasztalattal rendelkeznek ezen az úton.

Erre az igényre reagáltak Barbaráék (Czeizel Barbara intézményigazgató és Kemény Gabriella fejlesztési vezető, igazgatóhelyettes – szerk.), amikor felkérték Katát (Nemescsói Katalin, mentálhigiénés szakember, a Korai Fejlesztő Központot Támogató Alapítvány kuratóriumi elnöke – szerk.) és engem arra, hogy találjuk ki közösen, hogyan tudna működni egy mentorszülői hálózat a Koraiban. Én a Down Alapítványnál sok évvel ezelőtt már elvégeztem a mentorszülő képzést, így voltak tapasztalataim és gyakorlati ötleteim. Fantasztikus munka volt Katával együtt kidolgozni a képzést! Minden percét élveztem! Nagyon hasonlóan képzeltük el a képzés felépítését, azt, hogy mikre helyezzük a hangsúlyokat, hol legyenek a fókuszok, mire mennyi időt kell szánni, milyen arányban, milyen módon szeretnénk tudást és élményt adni a jövendő mentoroknak.

Milyen folyamatban, képzésben kell részt vennie egy mentorszülőnek?

2023 novemberében összesen kilenc mentorszülőt képeztünk ki, akikből csodálatos csapat, nagyszerű közösség lett. Ők felkérésre érkeztek a gyógypedagógusok ajánlására, akikkel korábban kapcsolatban álltak. Elhivatott önkéntesek, akik 2×2 teljes napon át arra készültek, hogy minél biztosabb támaszt jelentsenek majd a családoknak.

Nagyon fontos része volt a képzésnek az önismeret fejlesztése, a saját érzéseik felismerése, tudatosítása. Nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy a mentorszülők felismerjék a saját kompetencia-határaikat, vagyis hogy észrevegyék, ha a mentorált szülő számára egy képzettebb szakember segítségét kell kérni. A mentorszülőség etikai oldaláról is sokat beszélgettünk. Az egyik legfontosabb etikai szabály pl. az, hogy érzékeny információ soha nem kerülhet ki az adott családról. Minden mentorszülőt titoktartás kötelez. De még nagyon sok minden szóba kerül a képzés alatt. Őszinte, néha katartikus beszélgetések zajlottak.

Milyen támogatás áll a mentorszülők mögött?

Van egy mentál-team a Koraiban, ahol a pszichológusoktól bármikor segítséget kérhetnek a mentorszülők, ha úgy érzik, hogy elakadtak a kísérésben. Az etikai kódexünknek pedig része, hogy félévente kötelező a szupervízió. Hozzánk, képzőkhöz is bármikor lehet fordulni kérdésekkel, de akár pozitív élményekkel is.

Az első jelentkező család mentorszülője már írt is egy levelet a teljes csapatnak arról, hogy mit jelentett számára ez a találkozás, milyen nagy élmény volt megélni a bizalmat, milyen sokat adott ez neki is.

Ebből is látszik, hogy ebben a fajta kapcsolatban mindkét fél sokat kap.

Hogyan képzeljük el ezt az együttműködést a segítő és a mentorált között?

Furcsán hangozhat, de ez a kapcsolat hasonlít egy kicsit az idegenvezetésre. A mentorszülő már ismeri azt az utcát, ahol megyünk, a házat, ami mellett elhaladunk, az utcakövet, mindent. Majd mellélép a szülő, aki először jár ott, és a mentor tud neki segíteni a tapasztalataival: mesél neki a házról, az utcakőről, a szembejövő emberekről – persze csak ha ő akarja, hiszen nagyon fontos, hogy itt a szülő van a középpontban, az ő érzései, kérdései, megélései.

Mindig a család jelentkezik nálunk, ők kezdeményezik a kapcsolat felvételét. Szerencsés esetben mindkét szülő és a gyermek is jelen van ebben a folyamatban, és az egész családdal való megismerkedés, kapcsolatfelvétel is része ennek a melléállásnak. 

A kereteket mindig az igénylő családhoz igyekszünk igazítani. Nincsen korlátja, hogy meddig tart ez a kísérés. Például az is elképzelhető, hogy a szülő jelzi, elég volt egy-két beszélgetés, és majd esetleg jelentkeznek újra, ha elakadnak valamiben, de ha szükséges, akkor éveken át is tarthat a kapcsolat. A formája is rugalmas: az otthoni látogatástól az online beszélgetésig sok minden beleférhet. Azt szeretnénk, ha mindenki komfortosan érezné magát ebben a folyamatban.

Mit kívánsz magatoknak az elkövetkezendő időszakra?

Azt kívánnám először, hogy minél több család élje át azt, hogy jó, ha meg tudja osztani a nehézségeket, jó, ha támaszt talál valakiben és ezzel könnyebbséget, lendületet, derűt tud vinni a saját családjába.

A csapatunknak meg nagyon sok olyan lelkes, elhivatott, odaadó mentorszülőt kívánnék, mint akik már most várják a jelentkező családokat. Szeretnénk, ha ez a kör bővülne, igény is van rá, ezért tervezzük, hogy hamarosan újabb képzést hirdetünk meg.

Udvarnoky Zsófia