Interjút készítettünk Zagyva Judit, Bowen alkalmazó kollégánkkal az érintés témáját körül járva. A beszélgetőtárs Udvarnoky Zsófia gyógypedagógus volt.

Az érintésen keresztüli gyógyítás folyamatosan része volt az életednek, a hivatásodnak. Honnan indult?

Gyermek szakápoló voltam a Schöpf Merei Ágoston Anya- és Nővédelmi Központ koraszülött osztályán, ahol a koraszülöttek utógondozását végző gyermekambulanciát vezettem. Az ápolók érnek a legtöbbet a kórházban lévő felnőttekhez, kisbabákhoz, ápolják, gondozzák őket. Az inkubátorban fekvő kisbabákat is nagyon sokszor kivettük, és dajkáltuk, szeretgettük őket, mert ez elemi szükségletük. A csecsemők jelezték is az igényüket erre, hogy meg legyenek tartva, kézbe vegyék őket.

Az érintéssel biztonságos tér teremthető, ami egy kisbaba számára megadja a lehetőségét annak, hogy körülnézzen, felfedezzen, önmaga lehessen.

Ez pont ugyanaz a helyzet, mint mikor kezelésre érkezik hozzám egy csecsemő és az édesanyja.

Mi történik egy Bowen kezelésen?

Amíg az anyával beszélgetek, a csecsemő megszokja a hangomat, és azt is megtapasztalja, hogy nem fogok azonnal hozzáérni, csak akkor, ha már ő készen áll erre. Mutatom nekik a kezem, mondom, hogy hozzád fogok érni, ilyenkor sokszor ők érintenek meg engem először, és ehhez kapcsolódom én. A kezelés egésze alatt narrálom, hogy mi fog történni, a Bowenben eleve szünet van az érintések között, azaz van idő regenerálódni két rövidebb érintés között. Szinte bármilyen testhelyzetben adhatóak ezek az érintések, és nem korlátozzuk vele a gyermeket a helyzetváltoztatásban. Nálam nincsen feladathelyzet, nem kell teljesíteni, azt kell elérnem, hogy elfogadják, hogy én hozzájuk érek. A kapcsolódás szándék nélküli, nem túlingerlő, hanem megtartott és figyelő helyzet.

Mondhatjuk, hogy ezafajta manuálterápiás megközelítés az egyik legősibb formája a gyógyításnak?

Már egy magzat és az édesanyja között is az érintés az első kapcsolódási forma. Aztán gondoljunk bele, ha szomorúak vagyunk, pont elég, ha mellénk ül valaki, és a vállunkra teszi a kezét, tudjuk és érezzük, vigasztal minket, velünk érez. Ha fáj valamink, és erre az érzékeny területre tesszük a kezünket, melegítjük, azonnal komfortosabban érezzük magunkat. A betegágy mellett is sokszor megéltem ezt, amikor valaki azt kérte, csak fogjam meg a kezét.

Azaz, ha egy feszes és merev izomtónusban lévő ember bele tud illeszkedni egy puha érintésbe, akkor létre tud jönni az a megtartó közeg, amiben a gyógyulás lehetősége is rejlik.

Egy csecsemő gyógyulásához hozzátartozik, hogy a szülei ezt a nyugalmat otthon is meg tudják teremteni. Hogyan tudod átadni ezt a tudást a szülőknek?

Vannak nagyon nyitott szülők, akik valóban kíváncsiak, hogy mit miért csinálok. Ilyenkor még könnyebben tudom kihangosítani, hogy mit látok a babán, hogy reagált az érintésre, miért olyan testhelyzetben van épp. Már egészen korai időszakban képesek a csecsemők magukat megfigyelni, egy érintés hatására a testükben lezajló folyamatokra koncentrálni, és erre fontos a szülők figyelmét is felhívni.

Ugyanis nem szokványos az sem, hogy a felnőttek képesek legyenek magukat és a testi történéseiket monitorozni, és mondjuk azt szavakba önteni. Ugyanakkor azt is lényegesnek érzem, hogy ha nem is kezelem az anyát a gyerekkel együtt, mert egyébként erre is van mód, és bizonyos esetekben kimondottan erre van szükség, akkor is legyen saját testi tapasztalata a Bowenes érintésről.

Tulajdonképpen segíted a szülőt abban, hogy jól meg tudja figyelni a csecsemőjét.

Nekem azt kellett megtanulnom, hogy jól érzékeljem a szülő nyitottságát, hogy mennyi az az információ, amit éppen be tud fogadni. Azaz a gyermek kíséréséhez hozzátartozik, hogy figyelem a szülő nyitottságát, tiszteletben tartom a szülő érzékenységét. A csecsemő a családjával együtt értelmezhető, azaz bár a gyermek érkezik, őt hozzák hozzám a kezelésre, de ugyanennyire fontos az is, hogy az anya vagy az apa is fókuszt kapjon.

Kérdésekkel próbálom meg a szülőt kíváncsivá tenni a gyereke történetére, ezt a gondolatot Appletontól hallottam (Matthew Appleton testorientált pszichoterápiával és craniosacrális terápiával foglalkozik Angliában – szerk.), az integratív babaterápia képzésen. Olyan is elő szokott fordulni, hogy megkérem a szülőt, mesélje el a gyermek születéstörténetét újra. Miközben ő mesél, a baba reagál erre, és ezt kihangosítom a szülőnek, vagyis ráirányítom a figyelmét, és engedem, hogy rácsodálkozzon erre. Nagyon izgalmas folyamat ez.

Talán nekünk, felnőtteknek nehezebb már ezeket a testi élményeket verbálisan megragadni. A csecsemők még sokkal természetesebben kapcsolódnak, közelebb vannak ezekhez az ősi test-élményekhez.

Az érintéshez hozzátartozik, hogy egy szándékból indul, el akarunk érni vele valakit vagy valamit. Ez egy kíváncsi, érdeklődő nyúlással kezdődik, amit érdemes megvárni a gyereknél, és utána erre reagálni. A nyúlás nagyon mélyen belénk van programozva, és a legelső nyúlás a szánkkal történik. Az újszülött a szájával követ, és keresi az édesanyja mellét. Egy egészséges újszülöttnek nem is kell a szájába adni az anya mellét, ő nyúl érte, keresi ösztönösen. Mint egy végtag, olyan ez ebben az időszakban, az élete múlik rajta, mert így tudja megszerezni az életben maradásához a táplálékot.

Vannak olyan kisbabák is, akik bizalmatlanabbak, más habitusúak, védik az arcukat, mellkasukat, kezeiket, de közben azért kíváncsiak. Azt tapasztaltam, hogy ők a lábukkal nyitnak, nyúlnak a másik emberért, egy játékért, helyzetért. Ez teljesen rendben van, ebbe érdemes belemenni, mert ha ez tiszteletben van tartva, akkor eljön a törzsből való odafordulás, a karok kinyitása, és megnyitja magát felénk. Olyan szempontból is lényeges, hogy lássuk, mi az, ami neki nem tetszik, derüljön ki, milyen is ő, mert így alakul a személyisége is.

Sokféle embert érintesz meg a munkád során, és te is érintődsz. Hogyan tudsz pihenni?

Tudatosan törekszem az önismereti munkára, verbálisan, de ugyanúgy mozgáson keresztül is. Sokat sétálok az erdőben, utazom, moziba járok, valamint rendszeresen meditálok, ami számomra egy nagyon megtartó közeg. Fontosnak tartom a jó alvást is, tudom magamról, hogy nekem nagy az alvásigényem, és ezért törekszem is arra, hogy ilyen szempontból is egyensúlyban legyek.