Kézmozdulataink lehetnek megkomponáltak, tanultak, de leginkább ösztönösen berögzültek, sokat elárulhatnak az érzelmeinkről, a vágyainkról és a gondolatainkról.

Ez a cikk azért íródott, hogy egyrészt gondolatébresztően hasson a kedves olvasókra, mindemellett támpontokat is adjon egy segítő hivatást végző szakember megfigyelési szempontsorának összeállításához.

Mind a gyerekekkel, mind a felnőttekkel foglalkozó terápiás irányzatok sokat merítenek abból, hogy az emberi viselkedésen belül a nem verbális cselekvéseknek jelentőséget tulajdonítanak. Mi is, hétköznapi társas-kommunikációs helyzeteinkben folyamatosan olvassuk a másik ember gesztusait, értelmezzük a testtartást, hatással van ránk, ahogyan a másik elmond valamit. Ebben a rendszerben a kéznek és a kéz általi mozdulatoknak kulcsfontosságú szerep jut.

Gondoljuk végig, hányféle tréninget lehet elvégezni, hogy sikeres vezetők, eredményes kommunikációs szakemberek, politikusok legyünk. Ahogyan a színészek, táncművészek képződésük során megtanulják tudatosan használni a testüket, úgy a hétköznapi ember számára is adott a lehetőség, hogy profi szinten megtanulja a tudatos nonverbális kommunikációs eszközöket. Ezek a tapasztalatok abból is erednek, bizonyos alapérzelmeket a világon mindenütt ugyanúgy fejezünk ki, így képesek vagyunk azt ösztönösen értelmezni, ha például egy mondandó nincs szinkronban a közlő testtartásával, gesztusaival.

A kéznek több szempontból is hangsúlyos szerepe van mind a testbeszédünkben, mind a hiedelmeinkben és a fejlődésünk alakulásában is. Sőt, a legfontosabbat ne hagyjuk ki, olyan testrészünk, amely nélkül nagyon nehéz elképzelnünk, hogy élni tudnánk. Sokak élete alakul úgy, hogy mégis meg kell tanulniuk kéz nélkül élni.

Gondoljuk a vallásainkra is, ahol a kézábrázolásoknak döntő szerepe van, például a hamszára, ami egy tenyér formájú védelmező amulett az araboknál és a hébereknél.  A kéz az egyik legbeszédesebb testrészünk, olyannyira, hogy a beszéd után a kapcsolatteremtés legfontosabb eszköze.

A kéz szerepei

Társas helyzetekben

Ha életünk első mozzanataira gondolunk, lényeges szerep jut a kezünknek a megkapaszkodásban, az első érintésben és a tájékozódásban is. Jól elkapott fényképeken tudjuk igazán megfigyelni, mennyire kifejező az, ahogyan egy másik emberrel való együttlétünk során testbeszédünkkel, és ezen belül is a kézmozdulatainkkal kifejezzük, ráhangolódtunk a másikra, és a bizalmunkat, figyelmünket is ezen az úton fejezzük ki. A kéz arról is tudósít, mikor ki beszél, és ki az, aki figyel, sőt, e kettő közötti dinamikus kapcsolat fenntartásában is óriási szerep jut e végtagunknak. A beszélőt megnyugtatja a tudat, hogy a hallgató jelen van, és így tud számára gondolatokat továbbítani. Apró érintésekkel, a kéz pihenő, de „figyelő” állapotával a kölcsönös kommunikációban igen jelentős információkat továbbítunk a másik felé.

Érzelmek ábrázolásában

Egy táncelőadásról készült fényképeken alaposan szemügyre vehetjük, a koreográfiában hányféle szerep jut a kéznek, a karnak. Egy táncművész mesteri szinten tanulja meg mozgatni a teljes testét, sőt, a kezének minden apró porcikáját is. Ha megnézzük egy kisgyermek első mozdulatait, aztán törekvését az egyensúlykeresésben, mozgásfejlődésének állomásait, elmondhatjuk, ő bizony nem kell, hogy bármelyik táncművészeti akadémiára beiratkozzon. Sőt, vannak olyan kortárstánc irányzatok, melyek kifejezetten a csecsemő mozdulatait, mozgását igyekeznek utánozni, beépíteni koreográfiájukba. Egy kisgyermek annyira ösztönösen mozdul és használja teljes felszabadultsággal a teljes testét, hogy szinte minden érzése, gondolata leolvasható ezekből az információkból. Irigylésre méltóak ezek a nagy és szabad mozdulatok, áramlásban lévő testrészek, amelyek minden mozdulata egy-egy belső állapot kivetülései.

Precíziós munkában

A kezünk elképesztő mennyiségű finommozgásra képes, miközben erről legtöbbször tudomást sem veszünk. Ha egy sérülés következtében mégis kénytelenek vagyunk valamit egy kézzel végezni, akkor rögtön rájövünk, mekkora adomány, hogy ha minden jól megy, a kezeink összedolgoznak és szolgálnak bennünket. Pontosan illeszkednek a tárgy méretéhez, beidegződésükön keresztül az izmok szintén nagyon pontos rendszer szerint összehangolják feladataikat, és bármikor, egy másodpercen belül képesek a mozdulatok módosítására is. Becsüljük meg a kezünk munkáját, mely észrevétlenül támogat bennünket!

Önérintésben

Szót kell ejtenünk arról is, hogy önmagunk megnyugtatása céljából milyen sokszor hívjuk segítségül a kezünket. Szeretjük a kezünket az arcunkhoz érinteni, támaszkodni rajta, adott esetben egy-egy önérintéssel magunkat nyugtatni. A figyelem fenntartásában és a jelenlétünk bizonyosságára is sokszor használjuk a kezünket, szoktuk is mondani, csípj meg, hogy ez tényleg valódi, amit látok!

A fájdalom elviselésében

Olyankor is szolgálatra hívjuk e nemes testrészünket, ha fájdalmat érzünk, fizikai és érzelmi rosszullétben is hű társunk a kezünk. Sőt, nem elég, hogy önmagunkat képesek vagyunk így meggyógyítani, vagy legalábbis átmenetileg fájdalmat csökkenteni, de mások számára is informatív lehet, ha azt tapasztalják, kézmozdulatainkkal rossz érzéseket fejezünk ki. Azaz a két kezünk abban is segítségünkre lehet, hogy akár szavak nélkül támaszt kérjünk a társas térben.

Udvarnoky Zsófia, gyógypedagógus