Az evési nehézségeknél is jobban rejtve marad, amikor egy gyermeknek az ivás okoz gondot. Talán a nyári nagy melegek, a kánikulai időszak az, amikor a szülők által megneveződik abbéli félelmük, hogy a gyermekük nem iszik (eleget vagy egyáltalán). Fontosnak tartottuk, hogy mi itt külön is beszéljünk róla, hogy a szülők mielőbb segítséget kapjanak.

Minden gyermek alapvető tapasztalata az ivás: magzati korban az anyaméhen belül töltött folyamatos folyadékkal körülvett időszakban szabadon kortyolnak a magzatvízből. Gyakori tapasztalat, hogy a nehezebben ivó gyermekek könnyebben fogadják el a pohárból kínált vizet pl. fürdés közben, vagy ezt megelőzően akár csak a fürdőkádból hajlandók kortyolni a vizet. Ilyenkor ne feledjük, hogy egy nagyon mélyen gyökerező, elemi saját tapasztalatukhoz térnek vissza. A testi ellazulás, a szabadon mozgó végtagok (szemben pl. az etetőszékek biztonsági öveivel) ugyancsak segítik ezt a folyamatot.

Alapvetések az ivás körül

Mindig érdemes a szülőknek, és különösen az anyáknak első körben a saját ivási szokásaikra rátekinteni. Mennyi folyadékot fogyaszt egy nap, látja-e ezt a gyermeke? A szoptató anyák általában még nagyobb figyelemmel fordulnak saját folyadékbevitelük felé, de ahogy a gyermek fokozatosan átáll a szilárdabb ételek fogyasztására, az anyai ivás is egyre inkább a régi szokásokat mutatja. Ráadásul minél nagyobb a gyermek, annál több lehetőség adódik az otthontól távolabbi programok szervezésére. Amennyiben az anya kényelmetlenül érzi magát a nem otthoni mosdó használatakor, akkor előfordulhat, hogy megvonja magától a folyadékot, mintegy kiszáradás közeli állapotban tartja magát, hogy ne kelljen ilyen kényelmetlen helyzetbe kerülnie. A gyermek számára – csak úgy, mint az evésnél -, az anyai minta nagyon sokat közvetít a világ befogadásának és elfogadásának lehetőségeiről. Mindenképpen szánjunk időt magunkra, a saját folyadékháztartásunk rendben tartására!

A folyadékok fogyasztása csak fokozatosan különül el a szilárd táplálékoktól, ezért nem annyira szembetűnő, ha a gyermeknek problémája van vele. Vannak – főleg az érzékelésükben sajátosságokat mutató – gyerekek, akik számára mind az evés, mind az ivás nehézséget jelent, vagy legalábbis egyéni jellegzetességeket mutat. Más gyerekeknél az evés fejlődése elfogadható, jó menetben zajlik, de folyadékot nem szívesen vesznek magukhoz. Ennek hátterében több dolog is állhat. A száj körüli mozgásaikat még nehezebben koordináló gyerekek gyakran szívesebben fogadják azt a pépes vagy szilárd táplálékot, aminek a szájban lévő útját könnyebben tudják követni. A gyorsan áramló folyadék fogyasztása azonban nehezebb még számukra. Ilyenkor a nagymozgások fejlődése, fejlesztése révén finomodó finommozgások, és a szájkontroll fejlődése tudja előremozdítani a gyermeket.

Van a nem ivás esetének egy az eddigiektől erősen különböző esete. Ilyenkor a családi anamnézisben gyakran fordul elő az alkoholizmus, ami a „Ne igyál annyit!”, „Az ivás káros!”, „Már megint iszol?!” mondatok gyakori elhangzását vonja maga után. Amennyiben ezek a felkiáltások mélyen beivódnak egy családba, akár több generáció után is éreztetni tudják a hatásukat.

Nagyon fontos, hogy a csecsemők és a kisgyermekek az egész testükkel esznek, isznak. A szoptatott babák a kezeikkel matatnak, markolásznak, a lábukat fogják, kalimpálnak. A cumisüvegesek is hasonlóan „tornáznak”, ill. szeretnek kapcsolatba kerülni az üveggel, megfogni azt. Később, már ülő helyzetben is fontos számukra, hogy az egész testük részese legyen az étkezés élményének. Az iváshoz is fontos, hogy szabadon próbálkozhassanak: hozzáérhessenek az anya melléhez, az üveghez, kézbe vehessék a poharat, később megpróbálhassanak önállóan tölteni maguknak.

Anyatejes-tápszeres táplálás időszaka

A többi témától különbözően az ivásra már a korai időszakban is máshogy kell tekintenünk az anyatejes (szoptatott) babáknál, és máshogy a tápszeres babáknál. Bár mindkettő folyadék jellegű táplálék, és úgy tűnik, egy étkezésben kielégítésre kerül mind az evési, mind az ivási szükség, van egy nagyon fontos különbség a kettő között.

Az anyatej sűrűsége és összetétele egy szoptatás folyamán is, és napszakok szerint is változó, sőt követi a baba növekedését.

A szoptatás elején meginduló ún. első tej hígabb, míg a vége felé érkező ún. hátsó tej zsírosabb, sűrűbb. Az a baba, akinek lehetősége van a saját belső szükségletei szerint szopni, befolyásolni tudja, hogy mennyire vágyik csak a szomjoltásra jobban való hígabb tejre, vagy mennyire az éhségét jobban csillapító hátsóra. Ennek azonban feltétele, hogy ne szigorú időrend szerint, és ne a mérleg által előre meghatározott mennyiségeket kelljen ennie.

A baba érésével, ahogy egyre gazdagodik a saját teste által adott jelzések feldolgozásával, és az azokra adott jó anyai válaszokkal, a hozzátáplálás időszakára fokozatosan eljut odáig, hogy már egész jól el tudja különíteni az éhség- és szomjúságérzetét. A kizárólag anyatejes babáknál viszont valóban igaz, hogy nem különül el az ivással és az evéssel szembeni ellenérzésük az első félévben – amennyiben van ilyen.

A tápszerrel táplált babák ezzel szemben nem kínálhatók korlátlanul tápszerrel, hiszen könnyen elhízáshoz vezethet, ha minden diszkomfort érzésére az etetés az egyetlen válasz. Ráadásul a tápszerrel táplált babák jóval gyakrabban esznek előre, a szülők által kialakított napirend szerint, a tápszer összetétele pedig mindig azonos.

Az ízek és állagok változatosságának megtapasztalására jó eszköz lehet az itatás. Míg a kizárólag anyatejjel táplált csecsemőket még a nyári nagy melegben sem szükséges itatni (amennyiben korlátozás nélkül hozzájuthatnak az anyatejhez), addig a tápszeres babáknál érdemes viszonylag hamar kialakítani a tiszta víz ivásának szokását (akár cumisüvegből, akár egy kicsi, vastag falú – ún. presszós – üvegpohárból). A babák hamar jelzik, hogy meg tudják különböztetni az etetésre és az itatásra szánt üveget (ezért érdemes másikat használni), és ügyesen differenciálni tudnak a választásukban éhségük vagy szomjúságuk szerint. A szoptatott babákhoz hasonlóan a hozzátáplálás (6 hó) idejére már egyértelműen különbséget tudnak tenni abban, hogy mit szeretnének fogyasztani. Természetesen kerülni kell az erőszakos közeledést az ivás területén is.

A hozzátáplálás-váltás időszaka

A hozzátáplálás időszaka a csecsemők számára a valódi differenciálódás kora. Nem csak a szilárdabb táplálék befogadását, feldolgozását és nyelését gyakorolják ilyenkor, hanem a folyadékfogyasztás egy a szopásétól teljesen különböző technikáját. A szopás, de még a cumisüvegből való etetés során is a folyadék szakaszos szünetekkel, a baba szájüregének hátsó részébe érkezik. Ezzel szemben a pohárból ivásnál a folyadék folyamatosan ömlik (ezért eleinte mindenképp segítsük a gyermeket), és már az ajkakat elhagyva rögtön szétömlik a szájüregben. Eleinte természetes, ha a csecsemő a pohárból ivás próbálkozásainál még köhécsel, vagy a szája szélén a folyadékot kifolyatja, esetleg a pohárból kiönti. A legjobb, ha ezekre a gyermekünk növekedésének természetes kísérőiként tekintünk.

Amennyiben úgy érezzük, hogy gyermekünknek gondot okoz az ivás, érdemes az alábbi kérdéseket körbejárni:

Ha a hozzátáplálás időszakának első hónapjaiban, a kóstolás idején vagyunk, és a babánk szopik, nem szükséges még nagy mennyiségeket innia.

• Elég türelmesek vagyunk vele?
• Nem akarjuk-e sürgetni a fejlődését, esetleg nem kaptunk-e olyan megjegyzést, hogy már ügyesebbnek kéne lennie ezen a téren?
• Mennyire zavar bennünket, ha a baba maszatol, a ruhája vizes, foltos lesz?

Amennyiben ezek a dolgok kényelmetlenséget okoznak nekünk, gyermekünk kerülni fogja ezeket a helyzeteket, hogy ne ő legyen az okozója ezeknek a kellemetlen érzeteknek.

• Szerezhet-e a babánk a test többi részén (főleg a kezén) is tapasztalatot a folyadékok különbözőségéről? Megengedjük-e neki, hogy kezével a pohárba, tányérba belenyúljon, esetleg a két dolgot keverje, a pohárból a vizet kiöntse, áttöltse?
• Fürdés közben megengedjük-e, hogy a vízbe belekortyoljon, a kezéről, testéről a vizet lenyalja?

Azon szülők számára, ahol a ruha bepiszkításának elfogadása nehézséget jelent, a fürdés ideje jó alkalom lehet az ivás bevezetésére, hiszen akkor nem kell aggódni a kiömlő folyadék miatt.

Az önállósodás időszaka

A gyermekek önállósodásának egyik alapköve a szobatisztaság elérése. Ez azonban már egy hosszú folyamat végpontja, és talán nem meglepő módon, kihatással lehet a gyermek ivási szokásaira is. Ugyanúgy ahogy az evésnél, ivásnál, a szobatisztaságra szoktatásnál is kerülni kell mindenféle erőteljes és hirtelen döntést, a büntetést.

Fontos tudnunk, hogy az idegrendszer egy kellő szintű érettsége szükséges ahhoz, hogy a gyermeke befolyásolni tudja az ürítését.

Másrészről kellő számú tapasztalatot kell szerezni a saját testi érzeteiről, amik előre jelzik számára, hogy „közeleg az idő”. Harmadrészt, barátságba kell kerülni azzal az érzéssel, hogy pelenka nélkül már el kell távolodnia a testéből távozó dolgoktól, amik eddig az ő saját részei voltak. Amennyiben ez a folyamat túl gyors, erőltetett vagy sok szidás, mérgelődés kíséri, a gyermek – hogy megelőzze a baleseteket -, korlátozhatja saját folyadékbevitelét.
Legalább ennyire fontos azt is végiggondolni, szülőként milyen mintát mutatunk a gyermeknek: ha kizárólag otthon érezzük elég biztonságosnak a mosdó használatát, és ezért inkább (magunk számára sem tudatosítva) nap közben nem iszunk, akkor miért várnánk, hogy gyermekünk rendszeresen, és eleget igyon?

Ebben az időszakban már különösen fontos, hogy az ivás technikája elkülönüljön a régebbi szopómozgástól. A hosszan fenntartott cumisüveg használat akadályát képezheti ennek a lépésnek. Amennyiben gyermekünk semmiképp nem akar nyitni a pohárból ivás felé, érdemes megkérdeznünk magunkat, számunkra milyen érzés az ő fejlődése, növekedése?

• Nincs-e a mi viselkedésünkben, vagy a vele való kapcsolatunkban nyoma annak, hogy szívesebben tartanánk őt még a baba korban?
• Hogy tekintünk a gyermekünkre, milyen megszólítást használunk, a beszédünkkel babásítjuk-e még?

A cikk forrása: jollenni.hu

A JóLenni evészavarokkal és evésterápiával foglalkozó oldalt a Budapesti Korai Fejlesztő Központ szakemberei hozták létre a Norvég Civil Támogatási Alap által támogatott komplex evésterápiás program keretében. A munkában gyermekorvosok (gyermek neurológus, gyermek gasztroenterológus, gyermek rehabilitációs szakorvos) gyógypedagógusok, gyógytornászok, pszichológusok vettek részt.