Új évet köszöntünk, ráadásul jobban csengőt, a 2024 véleményünk szerint egy szép és harmonikus szám. Az elkövetkezendő egy év blog és facebook tartalmainak fő csapásirányait szeretnénk most meghatározni, és arról hírt adni.

Az elmúlt évben minden hónapnak volt egy összekötő, fő tematikája, ami alapján interjúkat, ötleteket, cikkeket osztottunk meg. A 2024-es évben komolyabb kihívás elé állítjuk magunkat, és már most tudjuk, az elkövetkező tizenkét hónapot átívelő  közös gondolkodásunk  az erőforrásaink, lelki tartalékaink és a mindig megújulásra váró energiáink témái körül forog majd.

Az óévből az újba való átlépés mindig is sokféle babonával, izgatottsággal, feszültséggel járt, rengeteg szokás, hagyomány kapcsolódik ehhez az ünnephez is. A népi kultúrában egész itiner gyűjteményt olvashatunk arról, hogy mit szabad és mit nem tennünk január 1-jén, egy sor pontos előírás szabályozza, hogyan készüljünk az új év fogadására. Ha átolvassuk a tanácsokat, jól látszik, hogy a legfőbb vágy, ami ezt a szokásrendet mozgatja nem más, mint hogy jó volna, ha mi is hatással lehetnénk arra, hogy alakul a következő évünk.

Sőt, a legjobb az volna, ha előre tudni lehetne, bő lesz-e a termés, egészséges marad-e mindenki, áll-e szerencse a házhoz, örülhetünk-e gyermekáldásnak, és végre rátalá-e a szerelem arra, aki eddig magányos volt.Sokan január 1-jén megmártóznak egy hideg vizű tóban, így remélve frissülést, egészséget, a szív-és érrendszeri betegségek megelőzéseként.  

Ami biztos, az az, hogy szükségünk van egy kis megállásra, tervezésre, hiszen egy új év egyben egy új kezdet záloga is. Azaz bármilyen élethelyzetben is vagyunk, remélünk valamit, sokan fogadalmakat is tesznek, hogy ezúttal biztosan minden másképp lesz. Rengeteg sporteseményre való felkészülés indul az új évben, online mozgáscsoportokkal, több hetes kihívásprogramokkal. Elgondolkodtató, hogy míg októbertől decemberig minden azt hirdeti, vegyél még többet, egyél amennyit bírsz, januártól a megoldás is tálcán érkezik, „mi segítünk megszabadulni a plusz kilóktól”.

Az év vége a túlzás és a költekezés, túlhajszolás ideje, januártól pedig az önmegtartóztatás és spártai fegyelem venné kezdetét. Hogyan tudunk eközött a sok szélsőség között mégis eligazodni vagy valamiféle belső iránytűt megtalálni?

Egy dolog állandó, mi magunk és a gondolataink, vágyaink, szándékaink és érzéseink. Óriási feladat és szabadság is ez, akkor, ha jól hasznosítjuk erőinket és eszközeinket, azaz erőforrásainkat.

A magyar nyelv értelmező kéziszótára szerint az erőforrás azt jelenti, hogy valamely szellemi, anyagi, gazdasági, társadalmi tényező vagy erő, amely lehetőséget biztosít egy vagy több konkrét cél eléréséhez vagy továbbfejlesztéséhez. Ez tehát lehet belső erőforrás is, de érkezhet kívülről is. Sőt, a műszaki nyelvezetben egy olyan gépezetet jelent, amely erőt szolgáltat, mint például az akkumulátor. Szoktuk is emlegetni, amikor egy kisgyerek bebújik az anyukája vagy apukája ölébe, hogy most töltőre teszi magát. 🙂

Mi úgy szeretnénk megközelíteni ezt a témát, hogy ebben az évben azokat a belső és külső erőforrásokat járjuk körül, amelyek erőt adnak, támaszt jelentenek, ahonnan tanácsot, információt és segítséget nyerhetünk.

Lehetnek ezek olyan erők, amelyek egy karnyújtásra vannak, de nem gondolunk rájuk, és bennünk rejlő, még kiaknázatlan források. Szeretnénk megkeresni azokat a személyeket, intézményeket, civil társulásokat, kezdeményezéseket, melyek kapcsolódnak intézményünk célkitűzéseihez, vagy támogató információkat és segítséget adnak mind a hozzánk járó családoknak, mind pedig a nálunk dolgozó szakembereknek.

A mentor szülői támogatás, az intézmény keresésben való többfókuszú segítségnyújtás, a környezetünkben fellelhető természetes segítők, a szakembereknek nyújtott szupervíziós és esetmegbeszélő támogatás mind ide tartoznak.

Úgy gondoljuk, hogy a január az útkeresés, az elindulás ideje is, azaz már önmagában az, hogy rá akarunk lépni egy útra, bepakolunk a tarisznyánkba, kifényesítjük távcsöveinket, leporoljuk a túrabakancsunkat, mind-mind erőt adnak, és nem kevés energia mozgósítani őket.

A kulcs az, hogy valami elindul bennünk, hogy kételkedünk, utakat mérlegelünk, irányokon gondolkozunk, veszünk egy mély levegőt. Jó dolog arra gondolni, hogy nem vagyunk egyedül ezzel az érzéssel, és hogy sok forrást, eszközt kereshetünk fel, akiktől energiát nyerhetünk. Induljunk el, és nézzünk szét, honnan várhatjuk a segítséget?

Udvarnoky Zsófia