Októberben folytatódott a játszótér avatás zuglói épületünk udvarán is, ahova egy Magikme Pillangó került. Az új játszótéri eszközt a Civil út Alapítvány, Varázsceruza Program – Hagyj nyomot a világban! című kezdeményezés eredményeként kaphattunk meg. Összefoglaló tudósításunkban az eseményről és a zuglói játszóterünkről adunk most hírt.

Különösen büszkék vagyunk rá, hogy mostanra mindkét intézményünk játszóterén több inkluzív játszótéri eszköz is található. A Budapesti Korai Fejlesztő Központ egyik épülete Budán, a Bártfai utcában található, ahol szeptemberben három új inkluzív eszközt is felavattunk, erről korábban hírt is adtunk. Nagy örömünkre szolgál, hogy civil összefogás eredményeképpen a zuglói, Csantavér közben található épületünk udvarát is most már tovább színesíti egy MagikMe Pillangó névre keresztelt inkluzív játszótéri elem. Mi is ez az eszköz?

„A Pillango (korábbi nevén Labirynth) olyan eszköz, amit tényleg súlyosan mozgássérült és súlyosan halmozottan sérült gyerekek is tudnak használni, akik nem tudnak ülni, nem tartják jól a fejüket, nem használják ügyesen és könnyen a kezüket. Különlegességük az is, hogy a gyerekek kerekesszékeikből, babakocsijaikból kiszállva tudnak játszani benne, ami azért jó, mert – amíg ez kivitelezhető és nem túl nagy fizikai erőfeszítés egy gyereket kiemelni a kerekesszékéből – közösebb, testközelibb helyzetet tud teremteni, ráadásul külön élményt adhat a súlyosan mozgássérült gyerekeknek, hogy a saját kis önindította mozgását használva tud részt venni a játékban közösen másokkal. A súlyosan mozgássérült gyerekek számára nagyon fontos szempont a pozicionálás is, bizonyos helyzetekben például a kitámasztott hasaló testhelyzet sokkal előnyösebb, mint egy passzívabb ülőhelyzet, a jó pozíció önmagában fejlesztőhatású tud lenni, a gyerekek így akár észre sem veszik, és titokban meg vannak tornáztatva, pedig ők azt hitték, hogy csak leugrottak kicsit a játszóra…

Ez egy olyan rugós libikóka, amin négy kisgyerek tud együtt játszani olyan pozicionálással, ami a megülni nem tudó gyerekeknek is lehetővé teszi a részvételt, így aztán négyük közül kettő akár igen súlyosan mozgássérült is lehet. Ennek a négy kisgyereknek pedig az a feladata, hogy együtt, egymásra figyelve és együttműködve úgy irányítsák a libikóka mozgását, hogy a középen lévő labirintus közepébe bevezessék a kishajót.  Ha sikerül, öröm és ujjongás, ha nem sikerül, akkor csak billegtek együtt egy jót, miközben sokat tanultak a másság elfogadásáról és a közös játék öröméről.” (Forrás: https://magikme.blog.hu/2015/04/21/a_magikme_labirintusa)

Ezt az játékot a Civil út Alapítvány Varázsceruza Program kezdeményezésének köszönhetjük, főbb támogatók a Gránit Bank, az SOS Leukémiás Gyermekekért Alapítvány, a Kézmű Közhasznú Nonprofit Kft, az Olajág Otthonok, valamint a Horfer Serleg voltak. A civil összefogásról Vezér Tamást, a Civil út Alapítvány operatív igazgatójával beszélgettünk, ebből idézünk most.

„Más civil szervezetekkel együtt közösen szeretnénk az úton járni, a honlapunkon található mottó, miszerint „Ha gyorsan akarsz haladni, menj egyedül. Ha messzire akarsz érni, keress társakat”filozófiaszerint gondolkodunk.Olyan szervezetekkel dolgozunk együtt szívesen, akik hasonló célcsoportokat támogatnak, mint mi, azaz a nehezítettséggel, fogyatékossággal élőket, idősekkel vagy cukorbetegekkel foglalkozó szervezeteket. Úgy gondoljuk, hogy együtt tudunk hathatós változást elérni ezen társadalmi csoportok támogatásában. Ez a mai rendezvény is jó példa erre, azaz, hogy a Budapesti Korai Fejlesztő Központot támogatjuk egy új, inkluzív játszótéri elemmel, több szervezetet mozgósítva.

A Varázsceruza Program mára egy komplex programmá bővült, eredetileg 2020-ban egy rajzeszköz gyűjtő kampány volt, fogyatékossággal élő gyerekek számára. Mostanra egy zenei tehetségkutató programmal bővült ki a projekt, Pásztor Anna az Anna and the Barbies énekes és dalszerzője lett az egyik mentora ennek. Már négy fogyatékossággal élő fiatalt mentoráltunk zeneileg, ők ki is tudtak adni saját albumot, valamint fellépési lehetőséget igyekszünk biztosítani számukra. Mindehhez kapcsolódik egy adománygyűjtő akció, ami a fogyatékossággal élő embereket támogató szervezeteket hivatott támogatni. Ebben a keretben tudtunk a Korainak is adományt juttatni. Tehát mondhatjuk azt, hogy a Varázsceruza program egy rajzeszköz gyűjtésből indult, de mára egy komplex, fogyatékosügyi programmá fejlődött.”

Czeizel Barbara intézetigazgató, valamint Vezér Tamás operatív igazgató is megnyitó beszédeket is tartott a rendezvényen. A támogatók megismerték az intézmény működését, körbe is járták a fejlesztő helyiségeket és átfogóbb képet kaptak működésünkről, filozófiánkról.

A játszótér avatón részt vettek kollégáink is. Stelczámer Ágnes gyógypedagógus kollégánkkal arról beszélgettünk, hogy a mindennapi munkájának miként része ez a játszótér, miért érdemes a fejlesztő órák keretében egy valós terepen időt eltöltenünk a szülőkkel és a gyerekkel, illetve hogy milyen a jó játszótér. Ezt a beszélgetést idézzük most.

Szerinted milyen egy jó játszótér?
Az óbudai Máltai Játszótereket nagyon szeretem. Van egy ház, amiben van lehetőség mosdót használni, és ez igazán fontos szempont. Ne ezért kelljen idő előtt hazamenni a gyerekekkel, erre minden játszótéren gondolni kellene. Ugyanígy egy csap is nagyon hasznos lehet, a tisztálkodási lehetőség is fontos szempont. Gyakran fordul elő, hogy a gyereket tisztába kell tenni, vagy egy apróbb baleset is megesik, és ehhez is szükség van külön térre, illetve infrastruktúrára, hogy ott helyben kezelhetőek legyenek ezek az átmeneti diszkomfort érzetek.

Az is szimpatikus a Máltai Játszótereken, hogy van külön tér a kisebb korúak számára, valamint gondolnak a nagyobbakra, serdülőkre is, olyan térrel, ahol akár pingpongozni lehet. Van lehetőség játékok kölcsönzésére, kismotorok használatára, ez is jó ötlet. Hasznos lehet, ha van olyan eszköz a játszótéren, amivel a gyerekek tudnak szerepjátékokat is gyakorolni, például egy vonat, amivel egyszerre többen is játszhatnak.

A felnőtteknek is több játszótérre lenne szükségük, olyanra, mint például a városmajori parkban, ahol van több sakkozós asztal. Akár az is lehet egy szempont, egy játszótér megtervezésekor, ha a szülők is kipróbálhatják a gyerekek játékait, mert egészen másképp tudnak nekik segíteni azok használatában, ha előtte saját élményt szereznek róluk. Az igazi az volna, ha minden játszótér inkluzív lenne, és mindenki használni tudná, akadályokkal vagy anélkül is.

Gyakran építed be az óráidba az itteni udvaron a közös játszóterezést, szerinted mit nyerhetnek ebből a családok?

Egyrészt itt természetes módon meg tudom azt mutatni a szülőknek, hogy hogyan tudják motiválni a gyereket a mozgásra, felfedezésre. Felhívhatjuk a figyelmet a természetben megcsodálható eseményekre is, ha mindig ugyanarra megyünk a játszótérre, akkor az úton sokféle természeti változásnak, virágba borulásnak szemtanúi lehetünk. Hasznos, ha ezt a gyerekünkkel is megosztjuk, megtanítjuk megfigyelni ezeket a változásokat. Rengeteg új információt is tudunk akkor tanítani nekik, akár a színekre felhívni a figyelmet, vagy bizonyos élőlények tulajdonságaira.

Azért is jó kimenni a fejlesztő szobából és természetes helyzeteket teremteni, mert sokszor kérdés az is, hogy hogyan lehet használni egy kismotort vagy futóbiciklit, miért hasznos, ha a gyerek egyensúlyozva végigmegy a homokozó szélén. Melyik eszközt, hogyan tudják használni, hol lehet a gyereknek ebben segíteni. Elképzelhető, hogy a kézhasználata még nem tart ott, hogy ügyesen megkapaszkodjon, és átbeszéljük, mi ilyenkor a teendő.
Ami viszont kulcsfontosságú, az a játékosság. Merjük beleengedni magunkat a közös játékba és olyan tevékenységeket válasszunk, amit mi, felnőttként is élvezünk, mert akkor tudjuk azt hitelesen átadni, az örömöt megosztani.

A zuglói épületünkben tehát most már inkluzív, rugós libikóka is van, a mozgáskorlátozottsággal élő gyerekeknek szánt hinta mellett, amit reményeink szerint egyre többen vesznek majd birtokba. Köszönjük a civil összefogást ebben!

Udvarnoky Zsófia