Szeretnénk bemutatni Bőti Anikó gyógypedagógust, aki Bakonybélben él családjával, és Zircen várja a hozzá forduló családokat, a Játék rengetegben. Mostanra talán már sokaknak csenghet ismerősen ez a név, hiszen több mint húszezren követik Anikó Facebook oldalát is. Többféle intézményben dolgozott, sokféle gyógypedagógiai területet megismert, és mostanra az ország egyik legszebb vidékén, a saját erejéből működtet egy magánvállalkozást. És hogy milyen olvasnivalókat ajánl az ünnepekre? Kiderül az interjúból.

Hogyan lettél gyógypedagógus?

Először egy idegenforgalmi iskolába jártam Csongrádra, de arra jöttem rá, hogy ez nem az én világom. Harmadikos gimnazista voltam, amikor egy családtagom, aki akkor gyógypedagógiát tanult, elhívott egy táborba, hogy segítsek neki. Ott ismertem meg egy Down szindrómás kislányt, és ekkor dőlt el, hogy én biztosan a Bárczira (ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar – szerk.)  fogok jelentkezni, és gyógypedagógus leszek. Elsőre nem vettek fel, ezért gyógypedagógiai asszisztensként kezdtem el dolgozni Budapesten, az Üllői úti Bárcziban (Budapesti Bárczi Gusztáv Óvoda, Általános Iskola és Készségfejlesztő Iskola – szerk.), két évig dolgoztam itt, aztán felvettek az egyetemre. Nagyon jó volt úgy tanulni, hogy közben tele voltam gyakorlati élménnyel. Később az egyetem harmadik évében már felvettek utazó gyógypedagógusnak a Friss utcába (Dió Általános Iskola, Előkészítő Szakiskola, EGYMI, Kollégium és Gyermekotthon – szerk.). Egyetem után ismét a Bárcziban dolgoztam, volt óvodás és iskolaelőkészítő csoportom.  Az utolsó pár budapesti évben halmozottan sérült gyermekekkel foglalkoztam. Később, amikor elköltöztünk Bakonybélbe, a helyi szakszolgálatnál kezdtem el dolgozni, és megismerkedni a vizsgálatokkal és a korai fejlesztéssel is. Sok területen dolgoztam, sokféle intézményi struktúrában. Rengeteg nagyon jó szakembertől tanulhattam, ami igazán nagy kincs számomra. A kedvenc területeim mai napig is a súlyosan, halmozottan sérült gyerekek gyógypedagógiai támogatása, a kommunikáció fejlesztés és a korai fejlesztés.

Jelenleg Zircen dolgozol, a saját vállalkozásodban, azaz a Játék rengetegben. Hogyan találnak rád a szülők?

A zirci szakszolgálatnál dolgoztam korábban, és ott megismertek, hogy milyen területekhez értek. Akiket ott már nem tudnak ellátni kapacitás hiányában, közülük többen hozzám fordulnak segítségért. Az autista gyerekek és a súlyosan, halmozottan sérült gyerekek számára nincs elég ellátás a környéken, így főleg ők jönnek hozzám. Veszprémben és Zircen is nagyon jó szakemberek vannak, de ott is véges a kapacitás, és sokan választják emiatt a magánellátást. Most már egyébként Budapestről, Mórról, Pápáról is érkeznek hozzám. Azért ez nagyon nehéz is, elsősorban a családok szempontjából, mert rengeteg utazás és fáradtság eljutni így a fejlesztésre. Először mindig telefonon beszélünk a családokkal, hogy feltérképezzem a nehézségeiket, és közösen átgondoljuk, tényleg tudok-e nekik segíteni, hogyan induljunk el.

Vannak nyitott csoportjaim, ahol tervezetten cserélődnek a résztvevők, emellett pedig egyéni fejlesztéseim és csoportosak is, tehát huszonöt-harminc gyerek jár hozzám hetente.

A nyitott csoportjaim a baba-mama csoportok, ahova most már eltérő fejlődésű gyerekek is járnak, a tipikusan fejlődő kisgyerekek mellett. Nagyon megható érzés, hogy ez létre tudott jönni, mindkét fél sokat profitál ebből, számomra ez a legnagyobb sikerélmény.

Elképesztő felelősség lehet, hogy mindennek te vagy a motorja. Hogyan tudod visszatölteni az üzemanyagot, és van-e lehetőséged másokkal összedolgozni, esetekről gondolkodni?

Azokkal a kollégákkal, akikkel közösen látunk el gyerekeket, abszolút tudunk konzultálni. A veszprémi pszichológusokkal, pszichiáterekkel és orvosokkal igazán jó a kapcsolatom. A férjem is szakmabéli, és vele is sokat beszélgetünk szakmai témákról is. Illetve gyakran járok ki óvodákba is, konzultálok az óvodavezetőkkel és óvodapedagógusokkal, és ők beviszik az ötleteket a csoportba. Szóval részleteiben és többféle szakemberrel kapcsolatot tartva, de megvalósul a teammunka itt is. Azért azt tervezem, hogy szervezzek olyan alkalmakat, ahol a környékbeli kollégákkal megoszthatjuk egymással a tapasztalatainkat. Fontos lenne, hogy átadjuk egymásnak a tudásunkat, mert nem tudunk ellátni egyedül mindenkit, és az összefogás sokkal messzebbre vihet minket, és így a családoknak is hatékonyabban tudnánk segíteni.

A Facebookon nagyon komoly követői számmal rendelkezel. Miét érezted fontosnak, hogy a virtuális térben is megjelenjen a Játék rengeteg?

Az ötletet a férjem adta, a logót és az elnevezést is ő találta ki. Abban biztos voltam, hogy kell valamilyen platform, ami segít eljutni a családokhoz. Úgy voltam vele, ha már amúgy is keresek játékokat, ötleteket, feladatokat, rengeteget olvasok, akkor azt miért ne osztanám meg másokkal is. Az oldalon keresztül akár olyanoknak is tudok segíteni, akik nem jutnak el hozzám, de keresnek a gyerekeiknek egy jó játékot vagy ötletet.

Egyébként körülbelül fele-fele arányban követik az oldalt szülők és szakemberek. A szakemberek között vannak dajkák, óvónők, tanítók, tanárok, mozgásterapeuták, pszichológusok, pszichiáterek. Egyre aktívabbak, és meg is osztják a véleményüket. Erre nagyon vágyom is, hogy elindulhasson egyfajta szakmai párbeszéd, hogy valaki azt mondja ez vagy az a megoldás egy problémára, de egy másik embernek esetleg más a véleménye erről. Olyan párbeszédre gondolok, ami termékeny, segítő és motiváló.

Rengeteg játékod van, és persze ötleted is, hogy hányféleképpen lehet ezeket használni. Hogyan tudsz ennyifélét megismerni?
Ha megyünk valahova, akkor én biztosan megállok a játékos polcoknál, és ami megtetszik, annak utána olvasok. Igazából nagyon régóta gyűjtöm őket, vigyázok is rájuk, és volt merszem cégeknek is írni a munkámról és a hozzám járó gyerekek igényeiről, és kaptam is játékot tőlük. Mindig többféle játékkal készülök az óráimra, ehhez rendszerben kell tartanom az eszközeimet.

Szokott hiányozni a budapesti városi életforma?

Tanulás szempontjából mindenképp, illetve a kapcsolódás és az emberekkel való párbeszéd is. Budapesten rengeteget tömegközlekedtem, és olyankor mindig olvastam, erre most másképp kell időt találnom, szóval ez is hiányzik. Itthon viszont a természetből inspirálódva rengeteg ötletet tudok behozni a foglalkozásokra, és ez itt valahogy szó szerint annyival természetesebb. Itt nem néznek rám olyan furcsán, ha kukoricával játszunk, vagy ha a gyerek összekoszolja magát. Sokan kertes házban élnek, és könnyebben meg is oldják, hogy a gyerek szenzoros játékokat felfedezzen, nyakig tapicskoljon egy-egy izgalmas ingerben. Nagyon izgalmas téma és a tanácsadásban mindig előkerül, a generációk együttélése és az ebből fakadó súrlódások. Gyakoribb, hogy a nagyszülők jobban benne vannak az unokáik életében, ők hozzák a fejlesztésre, esetleg együtt is élnek a fiatalokkal. Adódik, hogy így a generációk gondolkodása közötti különbségek is részét képezik a gyerekről való gondolkodásnak.

Mit javasolsz a karácsonyi ünnepekre a szülőknek és a gyerekeknek olvasnivalóként?

Amit mi szinte minden évben elolvasunk, az Max Lucadotól az Értékes vagy című könyv, mert nagyon jó mintát ad a gyerekeknek arról, hogy mi a fontos és értékes egy emberben. Mindkét gyerekem iskolás, és látom, mennyit hasonlítják össze magukat a kortársaikkal az alapján, hogy kinek milye nincsen (pl. iphone-om, Nike cipőm,stb.), ezért mindig visszakanyarodunk ehhez a könyvhöz, ami abban segít, hogy átgondoljuk, melyek a valódi értékek. Az Alma Magdi sorozatot is jó szívvel ajánlom, és van karácsonyi története is, nagyon jó. Én most az 50 mondat, ami megkönnyíti az életet című könyvet olvasom, és ha nem is minden mondatát, de a többségét nagyon jól tudom hasznosítani.

Udvarnoky Zsófi