A bölcsőde, óvodaválasztás témáiról gondolkodtunk márciusban. Fontosnak érezzük, hogy megjelenjenek azok a gyerekek és családok is, akik számára a közösségbe járás sokkal speciálisabb gondolkodást, környezetet jelent.

Kapronyi Ágnes gyógypedagógus kollégánkat, a Fa óvoda vezetőjét kérdeztük erről.

Kik járnak a Fa óvodába, milyen életkorú gyerekek és meddig?

A Fa csoport elnevezés a fejlődésmenetükben jelentősen akadályozott gyerekek csoportját jelenti.   Azok a halmozottan sérült kisgyerekek járnak ide, akik háromévesek vagy december 31-ig betöltik a harmadik életévüket.  Az óvodánkba járó gyerekek többsége a Koraiba járt ambuláns ellátásba, azaz már a terápiás ellátás során felmerül, hogy a fejlesztés itt helyben, a Fa óvodában folytatódjon.

Ideális esetben az óvodába kerülést az arra felkészítő Csemete csoport előzi meg, ami heti kétórás foglalkozást jelent, két és hároméves kor között. Itt már megjelenik a szülőtől való leválás, illetve a közösségi együttlét előnye. Akiket sehol máshol nem fogadnak, előnyt élveznek a felvételben itt nálunk. Tudunk fogadni járulékos egészségügyi problémával is gyerekeket, azaz gyomorszondával, gégekanüllel, epilepsziával. Ezeken a területeken is nagy tapasztalata van a nálunk dolgozó szakembereknek.

A hozzánk járó gyerekek többsége hatéves korában fejlesztő nevelés-oktatásba megy tovább, gyógypedagógiai iskolarendszerbe. Nehéz ez, mert alapvetően mindenki maradni szeretne még egy évet, ezért meghoztuk azt a szabályt, aki háromévesen kerül hozzánk, három tanévet maradhat nálunk, ezt így érezzük igazságosnak. Nagy a várólista, ezt érezzük reális döntésnek. Előfordul, hogy valaki későbbi életkorában jön hozzánk, akkor egyénileg bíráljuk el az óvodai tartózkodásának az idejét.

Miben tér el ez az intézményi struktúra egy bölcsődétől, óvodától?

Itt egész nap gyógypedagógusok által tervezett-szervezett foglalkozásokon és tevékenységekben vesznek részt a gyerekek, és ebbe beletartoznak a gondozási tevékenységek is. Óvodánk negyvenöt órát van nyitva, és abból negyven órában gyógypedagógus is mindig jelen van. Rendszeres szülői konzultációkat biztosítunk, melyeken több szakemberrel közösen beszéljük át hogyan érzi magát a kisgyermekük az óvodában, milyen közös célok, feladatok előtt állunk a fejlődésük és jóllétük elérése érdekében, illetve ezeket hogyan sikerült megvalósítani. Ezekről minden évben egy részletes dokumentációt, egyénre szabott fejlesztési programot is készítünk.

Két öt fős csoportban tíz kisgyermeket tudunk fogadni, így családias a hangulat és közvetlenebb kapcsolat alakul ki a szülőkkel is.

Teljesen nyilvánvaló, hogy nem tudtok mindenkinek segíteni. Hova tudnak még fordulni a halmozottan sérült gyerekeket nevelő családok, ha szeretnék, hogy közösségbe járjon a gyerekük?

A Pető Intézet óvodája (Semmelweis Egyetem Pető András Gyakorló Óvodája – szerk.), a Vakok Óvodája (Vakok Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézménye, Óvodája, Általános Iskolája, Szakiskolája, Készségfejlesztő Iskolája, Fejlesztő Nevelést-Oktatást Végző Iskolája, Kollégiuma és Gyermekotthona – szerk.), jobb mozgásállapot esetén a Montágh óvoda (Újbudai Montágh Imre Általános Iskola, Óvoda, Fejlesztő Nevelést-Oktatást végző Iskola, Készségfejlesztő Iskola és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény – szerk.) tudja fogadni őket, van is ezekkel az intézményekkel kapcsolatunk.

A szülő dönthet úgy is, hogy otthon maradnak, nem jár a gyermeke közösségbe, ilyenkor a korai fejlesztés folytatódik egészen iskolakezdésig.

A tankötelezettség hatéves kortól kezdődik, és sajnos előfordul, pláne vidéken, hogy ezek a gyerekek iskolába lépés előtt nem szereznek élményt a közösségbe járásból.

Arról még nem is beszéltünk, hogy milyen lehetőségeket rejt magában az, hogy a Fa óvoda része a Korai egységes szervezeti rendszerének.

Egyrészt óriási lehetőség, hogy ennyiféle szakember dolgozik itt, akiktől segítséget, véleményt és tanácsot, konkrét ellátást lehet kérni a csoportba járó gyerekeknek. A pszichológustól, a szurdopedagógustól, tiflopedagógustól bármikor kérhetünk tanácsot, ezt mi is érezzük, nagy támaszt jelent. Ugyanígy az is, hogy az itt dolgozók részei lehetnek egy nagyobb szakmai közösségnek, és van is olyan teamünk, ahol az ambuláns ellátókkal rendszeresen együtt tudunk gondolkodni. Sőt, ebben a teamben (súlyosan, halmozottan sérült gyerekeket fejlesztő szakemberek munkaközössége – szerk.) szupervíziós támogatást is kapunk.

Hogyan élik meg a súlyosan, halmozottan sérült gyerekek és a szüleik a beszoktatás folyamatát?

A beszoktatás egyik része arról szól, hogy a szülő és a szakember között olyan bizalmi kapcsolat alakuljon ki, ahol a szülő jó érzéssel át tudja adni a gyerekkel kapcsolatos gondozási helyzetek felelősségét. Itt fontos az is, hogy a szakember is úgy érezze, már mindent tud, és biztonsággal merje vállalni, hogy a gyerekről az óvodai időszak alatt kompetens módon gondoskodni tud, azaz a szülőtől minden információt, tapasztalatot megkapott.

A gyerekeknek gyakran csakkésőbb érkezik meg a felismerés, hogy miről is szól ez, nagyon örülünk, amikor megjelenik a sírás, amikor valóban megértésre kerül, hogy ez nehéz, hogy a szülő hiánya mit jelent. Úgy gondolom, ez minden esetben így van, de sokszor nincs jele, vagy annyival később jelenik meg. Erre volt is példa mostanában, hogy egy kigyermek nyugodt, vidám beszoktatás után novemberre vált sírossá, kétségbeesetté, és csak az egyik gyógypedagógus tudta megnyugtatni. Mint egy normál fejlődésű gyereknél, aki a hozzá közelebb álló kisgyermeknevelővel szorosabb bizalmi kapcsolatba kerül. Ezt a folyamatot a szülőknek is igen nehéz végig élnie, és jó, ha erről is tudunk beszélni.

Mit javasolsz azoknak a szülőknek, akik még hezitálnak, és tartanak attól, hogy a súlyosan, halmozottan sérült gyereküket közösségbe adják? Milyen előnyök származhatnak abból, ha mégis belevágnak ebbe?

Nagyon lényeges, hogy a gyerek ebben a közegben kiválóan gyakorolhatja és gazdagíthatja a kommunikációs repertoárját, mert otthon minden rezdülését értik, kiszolgálják, de itt ki kell tűnniük. Közösségben vannak, a közös foglalkozások révén sokat nyílnak, másokra figyelni, várni kell. A napirend, a struktúra, azáltal, hogy sokszor ugyanaz fordul elő, rengeteg tanulást rejt magában. A foglalkozások nagyon élménydúsak, igen sok izgalmas, ingerdús, örömteli élménnyel találkoznak. 

A fejlesztő nevelés-oktatás már csak heti húsz óra, azaz a szülő ebben a három évben, amíg a gyereke óvodás, kicsit újra magára találhat, dolgozhat, lesz ideje magára is. Három nehéz év után jöhet három kicsit könnyedebb, amit érdemes kihasználni.

Hogyan engeditek el az óvodába járó gyerekeket, van-e gyakorlata a gyógypedagógiai iskolarendszerbe való átadásnak?

Részletes kommunikációs útlevelet írunk róluk, videómelléklettel ellátva. Összefoglaljuk, hogy milyen élményekhez jutottak, milyen kommunikációs jelzéseik vannak, a viselkedésük minden apró mozzanatát rögzítjük, így adjuk át őket a fejlesztő nevelés-oktatás rendszerének.

A ballagásra mindig egy különleges ballagási mesével készülünk, amely hasonlóan a pénteki meséinkhez egy történetet jelenít meg, amely a sok érzékszervi, dramatikus, zenei elemmel az élményen keresztül, azt átélve válik megragadhatóvá a gyerekek számára is.

A búcsú és elválás szomorúsága mellett a reményteli jövő is megjelenik a ballagós mesében, ezt igyekszünk a ballagási műsor keretében megjeleníteni, a gyerekekkel élményszerűen feldolgozni.

Megjelenítjük, hogy jó elmenni, de milyen jó volt itt lenni. Például hajóra szállnak azok, akik elballagnak, ekkor beültetjük őket egy gumicsónakba, ehhez meghallgattunk valami jó zenét, aztán a viszontagságok is megjelennek, azaz a vihar, a szél, a kavarodás, viszont utána kisüt a nap. Vagy jön egy cápa, aki ijesztő, de aztán jön a segítség is, amivel megmenekülnek.

Vagyis hogy a nehézségek vannak, de utána remélhetőleg valami jobb dolog következik. Fontos, hogy legyen erről a gyerekeknek egy elementáris tudásuk, és talán könnyebben élik majd át az élet szükségszerű változásait is.

Udvarnoky Zsófia