Kő Boldizsár képzőművészt reméljük már senkinek nem kell bemutatni, mert a több mint ötven játszóterén, vagy ahogy ő nevezi, meseterének egyikében már legalább egyszer biztosan megfordultunk. Ha valamiért mégsem, most meghozzuk hozzá a mesés kedvet, és egyben azt is megtudhatjuk, mit jelent a gyógyító (mese)tér.

Szüleid hivatása, (Kő Pál szobrászművész és Péterfy Gizella festőművésznő – szerk.) ahogy te mondtad korábban, benned folytatódnak. Hogy alakult az, hogy te éppen a gyerekek felé fordultál alkotásaiddal?

Édesapám faragta a szobrokat, édesanyám kifestette őket, és én ezekkel az alkotásokkal sokat játszottam, ebben nőttem fel. Később a Képzőművészeti Egyetemen grafikusként végeztem, kiállításokat készítettem és szerveztem. Azon gondolkoztam, hogy milyen rossz, hogy megnézik néhányan ezeket az alkotásokat, de aztán ahogy véget ér a kiállítás, össze kell szedni a kiállítási anyagot.

Ahogy megszülettek a gyerekeim, és sokat jártunk játszótérre, ott jutott eszembe, hogy milyen jó, hogy itt vagyunk a természetben, szép fák között, üldögélünk a jó időben sok más szülővel együtt. Tovább gondoltam, hogy ez a tér ideális állandó kiállítási helyszín is lehetne, egyszerre lehetne alkotni olyan játszótéri eszközöket, amelyek egyben képzőművészeti alkotásként is értelmezhetőek, a gyerekeknek és a szülőknek egyaránt. Kitaláltam egy sajátos formanyelvet, és sok más művész kollégával együtt alkotjuk meg a Mesetereinket, így nagyon széles palettát tudunk elkészíteni. A népmesék világát is belekomponáljuk tereinkbe, sőt gyógyító játszótereket is készítek.

Mit jelent a gyógyító játszótér?

Legutóbb a Bethesda Gyermekkórháznak készítettünk egy integrált játszóteret, meseteret az egyébként kihasználatlanul álló udvarára. Az ott dolgozó szakemberek kérésére fűthető kabinokat is terveztünk, rügykunyhó névre kereszteltük őket, és ott kényelmesen, a természetben tudnak a gyerekekkel, felnőttekkel terápiás órákat tartani. A játszóteret is úgy csináltuk meg, hogy kerekesszékesek számára jól használható legyen, mesefalat terveztünk, amit igazán egy kerekesszékből a legkényelmesebb végig járni. A Bethesda Mesetér egyébként idén Highlights of Hungary jelölést kapott.

A képek a Bethesda Mesetér eszközeit mutatják be (a képek forrása: www.kozterkep.hu)

A Széher úti Szívkórházba is készítettünk egy gyógyító játszóteret, ott Szent Ferenc életének egy-egy fontosabb állomása, szimbóluma elevenedik meg, olyan eszközöket is terveztünk, amelyeket üldögélve, a kezükkel tudnak mozgásba hozni a betegek. A kerület gyerekei is bejöhetnek játszani, és általuk az ott gyógyuló, idős szívbetegeket is támogatják, mert emiatt kíváncsiságból lejönnek megnézni a játszóteret, és jó hatással van rájuk a gyerekek ereje, vitalitása. Az alapötlet egyébként a szívkórház igazgatójáé volt.

A Drogrehabilitációs Intézetnek is készítettünk egy Tékozló fiú nevű meseteret, ami egy tó körül készült el, sokféle helyszínnel. A terek közül az egyik az „Erő tisztása”, egy másik a „Bódulat tisztása” nevet kapták, de van benne egy labirintus is, sőt még egy kenyérsütő kemence is.  A kemence működik, a gyógyulni vágyók az út elején be tudják tenni a begyúrt kenyeret, és amíg bejárják ezeket a tereket, a kenyér megsül.

A Down Alapítvány felkérésére a XV. kerületben egy inkluzív játszóházat is készítettünk, ahol a megrendelők elképzelése szerint igyekeztünk steampunk-stílusú, a Down-szindrómás emberek észlelésére jellemzőket megjeleníteni az eszközökön, hogy ezzel is közelebb hozzuk az egészséges gyerekeket a másképpen fejlődő gyerekekhez.

Egyébként is fontos számodra, hogy olyan tereket alkoss, ahol többféle igényt, szempontot figyelembe veszel?

Az egyik legfontosabb küldetés számomra, amit a mesetereimben szeretnék elérni az az, hogy a gyerekek ne egyedül, hanem együtt, egymással együttműködve játsszanak. Több olyan eszközt is terveztem, amelyeken akkor történik valami változás, ha azt a gyerekek közösen hozzák mozgásba. Például van olyan hintám, amin akkor fordul el egy szobor, ha a gyerekek egymás felé hintáznak. Olyan padokat tervezek, ahol a szülők sem egymásnak háttal ülnek le, hanem egymás felé fordulva. Számomra fontos, hogy a lassabban mozgó, de éppen ezért a mesetereket alaposabban szemügyre vevő gyerek, és az időnként túlpörgő gyerek együtt játszhassanak a játszótereken, mert sokat tanulhatnak egymástól, jó hatással lehetnek egymásra.

A képek forrása: Kő Boldizsár Mese Terek facebook oldal

Szerinted mi minden lehet a játszótér?

Azt a játszóteret tartom jónak, ahol a szülő is jól érzi magát. Kényelmesen le tud ülni, barátkozni, és a gyerekével is természetesen tud kapcsolódni, de saját magára is tud figyelni. Jó, ha vannak olyan eszközök, amelyek az egyedüllétet is megadják, hiszen sok gyereknek van szüksége az elvonulásra is, a közös játék mellett.

Nemrégiben jártam Budafokon a Szent István játszóteremen, ami mellett egy művészeti iskola is van. Láttam, hogy élő történelem órákat tartanak a tanárok. Szerepjátékokat találnak ki az adott történelmi korszak kapcsán, konkrét jeleneteket játszanak el az iskolásokkal, és ehhez organikusan ad hátteret az a mesetér, amit oda megalkottunk.

Legjobban az új eszközök fejlesztését szeretem, újakat kitalálni és létrehozni, és szerencsére ebben kiváló szakemberek és művész kollégák segítenek. Sajnos ugyan nem készült el, de körülbelül húsz évvel ezelőtt a Pető Intézettel és konduktorokkal együttműködve terveztünk olyan mesés játékeszközöket, amelyek egy játszótéren használhatóak, és mellette megfelelnek a Pető-módszer elvárásainak is. Azaz kint is lehetett volna tornázni ezekkel.

Mit kaphatnak a felnőttek és a gyerekek attól, hogy olyan terekben mozoghatnak, ahol értékes művészeti alkotások veszik körül őket?

A játszótereimet mesetereknek nevezem, ezt egyébként egy gyerek fogalmazta meg jól, amikor azt mondta, „bácsi, itt nem csak a testünk játszik, hanem a fejünk is!”.

Egy gyerek bárhol tud játszani, de nem mindegy, milyen tér veszi körül. Lényeges, hogy nem egy üvegvitrinnel körülvett, múzeumi térben látható alkotást lát, hanem olyan helyen érzi jól magát, ahol folyamatosan egy kiállítás része is lehet. 

Egészen más érzés lehet a szülőnek is, hogy nem egy műanyag, fröccsöntött játékra, hanem egy fából készült lóra teheti rá a gyerekét. Szeretek intenzív színeket használni, Csontváry művészetének színezése közel áll hozzám (Csontváry Kosztka Tivadar festőművész –szerk.).

Előfordult, hogy amikor nehéz élethelyzetben lévő művészkollégát hívtam be a csapatunkba dolgozni, ott nem is az elkészült alkotás, hanem az odavezető út, a folyamat volt különösen gyümölcsöző. Egyrészt amikor alkotunk a csapattal, sokat vagyunk együtt, jókat eszünk és beszélgetünk, ez egy megtartó közösség is egyben. Másrészt amikor valaki nincs jól, például depressziós, a színek is irritálják. Mégis, ahogy telt-múlt az idő, ahogy a fát megmunkálták, alakították, a színekhez is másképp kezdtek viszonyulni, egyre lelkesebben használták. Mintha azok gyógyították volna meg őket. Ez a hatás tehát remélhetőleg a felnőttek számára is jelen van a mesetereimen. Kicsi hatások ezek, de fontosak.

A képek forrása: Kő Boldizsár Mese Terek facebook oldal

Ráadásul még a tárgyak tisztelete és a fenntarthatóság is megjelenik a mesetereitekben.

A mi munkánknak nem csak az új megalkotása a része, rendszeresen karbantartjuk a régi mesetereinket is. Mert fontos számomra, hogy amit csak lehet, hozzunk rendbe, újítsunk meg, ne pedig kidobjuk. Egy tárgy sokszor olyan emlékeket, kapcsolatokat, érzéseket őriz, ami az egész életünkre hatással lehet, biztonságot ad. Jó visszatérni felnőttként ahhoz a padhoz, ahol még gyerekként udvaroltunk egy kislánynak.

Nálunk is itthon, ha valami eltörik, a kincugi elv szerint járok el. A japánoknál, ha eltörik egy porcelánból készült tárgy, nem kidobják, hanem aranycsíkkal javítják meg. Persze így sokkal értékesebb lesz, de nem az anyagiak miatt fontos ez. Ez egy filozófia, ha valami összetörik, és megjavítják, az értékesebb, mintha soha nem tört volna össze.

Minden meseteredben fontos szerepet kapnak a népmesék. Neked van kedvenced?

Nagyon szeretem a Fehérlófiát, mert igazi ősmese, érezhetően benne van az a világ, ami a honfoglalós, sztyeppei hangulatot őrzi. A Zöld Péter nagyon hozzám nőtt, az volt az egyik kedvenc gyerekkori mesém. Ő egy igazi természetvédő ember, a halat visszadobja, a madarat visszateszi a fészekbe, a rózsát megöntözi, nagyon jó tanítás az ő története, és ezek miatt a cselekedetei miatt válik királlyá. Az Angyalbárányok mesével nemrégiben dolgoztam, az is egy csodálatos történet, ahol a legkisebb fiú jön rá arra, hogy a bárányok tulajdonképpen angyalok.

Most egyébként képregényeket rajzolok, ezekbe is szeretnék tanításokat, jó üzeneteket vinni.

…tele vagy ötlettel, ehhez nagyon sok szerencsét és megvalósulást kívánok! 😊

Udvarnoky Zsófi