Képzelt riport a Budapesti Korai Fejlesztő Központ két logopédusával, avagy bemutatjuk a 12 éves Mese-móka csoportot.

Alfaro Karina: Kedves Móni, (Siba Mónika, gyógypedagógus, logopédus, integrált szülő-csecsemő/kisgyermek konzulens), ez a 13. tanév, hogy nagy sikerrel működik Központunkban a Mese-móka elnevezésű beszéd-és mozgásfejlesztő csoportunk. Arra gondoltam, a LOGOPÉDIA EURÓPAI NAPJA alkalmából mutassuk be a kedves olvasóknak, milyen is ez a csoport és mit csinálunk ott pontosan. Hogy is indult ez a történet?

Siba Mónika: A csoport létrehozásának ötlete, már korábban is megvolt a fejemben. Ekkor jöttél te, mint hasonlóan gondolkodó kolléga, (Alfaro Karina, gyógypedagógus, logopédus) akivel inspirálni tudjuk egymást, rengeteg ötletünk van, szeretünk együtt dolgozni azóta is a csoportban, igaz?

A.K.: Igaz, így van.

S.M.: A koncepció alapjait már korábban kigondoltam, a részleteket együtt dolgoztuk ki. Szerettem volna a szenzoros integrációs tudásomat a logopédiai ismereteimmel összekötni. A csoport létrehozását az indokolta, hogy az ambuláns korai fejlesztésből kikerülő gyermekek további ellátása nem mindig volt megoldott az óvodákban. Illetve voltak gyerekek, akiknél úgy gondoltuk, hogy az egyéni foglalkozás helyett a csoportos ellátás eredményesebb lenne a beszéd fejlődése szempontjából. Ebben az ellátási formában jobban ki tudtuk használni a beszéd és a mozgás kapcsolatát, a pszichomotoros fejlődés és a beszéd egymásra gyakorolt pozitív hatását. A beszédmozgás fejlődését segíti a nagymozgások és a finommozgás fejlesztése, a szenzoros integráció a megismerő funkciók fejlődését vonja maga után.

A.K.: Meséljük el, hogy is zajlik egy ilyen csoport!

S.M.: Egy foglalkozás 2×45 perces. A foglalkozások keretes szerkezetűek, mindig egymás köszöntésével és egy kis beszélgetéssel kezdünk és a gyertya elfújásával, a „ki miben volt ma a legügyesebb” összefoglalásával fejezzük be az órát. A főbb tevékenységek sorrendje is mindig ugyanaz, a gyerekek hamar megtanulják az egymást követő játékok sorrendjét, ami egy jól működő napirendhez hasonlóan biztonságérzetet nyújt számukra. Egyik célunk, hogy néhány alkalom után a gyerekek szüleik nélkül is benn maradjanak a csoportban. Ezt a célt nem minden évben sikerült megvalósítanunk, de mindig törekszünk rá. A csoportba járó gyerekek 3 év körüliek, így vagy már járnak közösségbe, vagy hamarosan menni fognak. Ezért gondoljuk fontosnak, hogy szüleikről le tudjanak válni, és beszokjanak egy kislétszámú kortárs közösségbe. Itt megtanulhatják elfogadni a csoport szabályait és alkalmazkodni tudnak társaikhoz.

A foglalkozások anyaga mindig az abban a hónapban választott meséhez kapcsolódik.  Egy hónap, egy mese. A mondókák megválasztásával már erre hangolódunk, majd következik a történet felolvasása, feldolgozása. A nagymozgásos feladatokat és az alkotói tevékenységet, a finommotorika és a beszédmozgás fejlesztését is ehhez igazítjuk változatos módon. A gyerekeknek lehetőségük van megtanulni a mondókákat, alaposan megismerni a mesét, bővül a szókincsük, javul nyelvi kifejezőkészségük és beszédértésük, az akadálypályán be tudják gyakorolni a különböző mozgásokat. Célunk a gyerekek beszédkedvének felkeltése, a beszéd-mozgás integrálása, a gyermekek önkifejezésének segítése és a különböző észlelési csatornák fejlesztése. Mindezt körülöleli természetesen a szociális készségek fejlesztése.

A.K.: Az első hónapban általában Szutyejev Három kiscicájával kezdünk. Ezzel könnyen be lehet vezetni a gyerekeket a mese feldolgozásának rendjébe. De Csukás István Sün Balázsát is nagyon szeretjük, vagy Marék Veronika: Kippkopp a hóban c. meséjét, no meg Julia Donaldson könyveit: A majom mamáját, A Graffalót. Az idei gyerekek nyelvi szintje már megengedi, hogy hosszabb történeteket is meséljünk nekik, így nemrég a Visszajött a répa! és az Erdei farsang c. meséket dolgoztuk fel, illusztrációt a mesterséges intelligencia segítségével készítettünk hozzájuk. A gyerekek beszédértése, szókincse sokat fejlődik azáltal, hogy a mesét 3-4 héten keresztül hallják, mindig új mélységben, más módon dolgozva fel azt. Elmondod, hogy választjuk ki a mesekönyveket?

S.M.: A mesék választását igyekszünk az évszakokhoz, ünnepekhez vagy a gyermekeket aktuálisan foglalkoztató témákhoz (óvoda kezdése, testvér születése, szobatisztaság kialakulása stb.) választani. Tanév végére pl.  aktuális lesz Dany Aubert – Catherine Leblanc könyve, az Oviba megyek!

A.K.: A csoport rendjébe még az is belefér, hogy valamilyen egyszerű szabályjátékot tanítsunk a gyerekeknek. Indulunk a legegyszerűbb zenére futós, csendben a párnára csücsülős játéktól, a tűz-víz-repülőn át, tanév végére megérkezünk az egyszerűbb társasjátékokig. Ha a gyerekek már amúgy is nagyon izgatottak, kimelegedtek a tornában, vesztibuláris ingerekkel, azaz mindenféle eszközön ringatózással, hintázással próbáljuk őket lecsendesíteni.

Ebben a védett kis közegben barátságok alakulnak ki, a gyerekek, szülők is kötődni kezdenek egymáshoz. Mindig más a dinamika, amivel a gyerekek egymáshoz kapcsolódnak, de többnyire az egymásra figyelés, egymás segítése és a szeretetteljes légkörben való játék a legfontosabb mozgatórugó. Egyik évben sok kislány mellé csöppent be egy szem kisfiú. Azt a rajongó szeretetet, ölelgetést, amit ő kapott!

A minket olvasó szülőkben biztos felmerül a kérdés, hogy lehet bejutni a csoportba, kiknek ajánljuk ezeket a foglalkozásokat?

S.M.: Azokat a korais gyermekeket várjuk a csoportba a tanév elején, akik már jártak hozzánk az előző tanévben nyelvi késés miatt egyéni logopédiai fejlesztésre, vagy még járnak is. Logopédusuk ajánlja nekik ezt a típusú fejlesztést, mert már alkalmasnak látja őket a csoportba való integrálásra.

A.K.: Max hat fő járhat a csoportba, de volt egy év, hogy annyi kisgyerek igényelte ezt a típusú ellátást, hogy két csoport is indult, a másodikat Kálmán Ferivel (Kálmán Ferenc, BMC gyakorló mozgásterapeuta) tartottam. Inspiráló volt. Nagyon jó teamben dolgozni, ajánlom minden szakembernek, hogy próbálja ki!

Emlékszel, kezdetekben még tanév végi tábort is tartottunk a mese-mókásoknak, nekik szerveztük legelőször a tűzoltós találkozót a Ligetben, 2014-ben! Tavaly nyáron jubiláltunk. Nagyon szeretem ezt a programot is!

S.M.: Bizony, elárulhatjuk, hogy a foglalkozásokat mi is nagyon szeretjük és úgy érezzük, a családok is. A szülők visszajelzéseiből tudjuk, hogy a gyerekek évekkel később is emlegetik az együtt eltöltött időt. Ez hatalmas erőt és motivációt ad arra, hogy újabb és újabb ötletekkel színesítsük foglalkozásainkat.

A képzelt riportot készítette: Alfaro Karina gyógypedagógus, logopédus

Az írás alapját Siba Mónika a csoportról írt összefoglalója és önreflexiója adta

Fényképek: Karina és a szülők