Második rész

A bölcsőde- és óvodaválasztás kérdései és útvesztői mellett szeretnénk nagyobb hangsúlyt fektetni a beszoktatás menetére. Keveset beszélünk róla, pedig életünk egyik meghatározó első élménye, és számos hiedelem, feszültség, félelem övezi a témát.

Elsősorban a bölcsődei beszoktatásról fogunk most szólni, de sok szempont, gondolat és jó gyakorlat átemelhető az óvodai közösségbe szoktatás folyamatába is. A kérdéskörben Mózes Eszter klinikai gyermek szakpszichológus segít eligazodni.

„Úgy fogadunk téged, mint egy vendéget”

Optimális, ha a fogadóoldal, azaz a bölcsőde azt sugározza a gyerek felé, hogy várta őt, szívesen látja vendégül. Ha megmutatják neki a szekrényét, látja, hol fog enni, játszani, látja a majdani ágyát, az kapaszkodót ad számára.

Jó, ha a gyermek is érzi, hogy ki az ő bizalmasa, ki az a felnőtt, akiben az anyukája/apukája is megbízik, akihez ha bármi nehézség adódik, bizalommal fordulhat. Ő lesz az a kisgyermeknevelő, aki ebben a közegben a gyerek számára az első viszonyítási pont. Aki viselkedésével azt sugározza, hogy figyeli, követi a gyerek önindította cselekvéseit, érdekli, hogy mit játszik, mit választ, hogyan fedezi fel ezt a környezetet.  Tapintatosan, finoman közeledik hozzá, és a gondozási műveletekben való részvétel ez a figyelmes és bizalmat építő szakasz után következik.

A gondozási műveletek a felnőtt és a kisgyerek közötti dialógusban valósulnak meg, így a kisgyermeknevelő és a gyerek közötti kapcsolat is a gondozásban, gondoskodásban alakul. A gondozó nem “elcsábítani” akarja a gyermeket a szülőtől. Fontos is, hogy a gyermek hiányolhassa szüleit, hogy ez kimondható legyen, és azt együttérzéssel fogadják. A kisgyermeknevelő beszélhet a kisgyerekkel arról, hogy miket szokott a szüleivel csinálni, hogy mikor jönnek érte.

A közösségbe kerülés előnyei

Számos egyértelműen pozitív hozadéka lehet a közösségbe szoktatásnak és a bölcsődébe járásnak. A kortársakat látni, hallani, megfigyelni rengeteg tanulási lehetőséget hordoz magában.

Kialakul egy társas tér a családon kívül, ami hosszú távon kifejezetten emberi szükségletünk.

A gyerekek ebben a helyzetben erőfeszítést tesznek, alkalmazkodnak. Észlelik, hogy itt más helyzetben vannak, nem olyan, mint otthon. (Mi magunk is másként viselkedünk az otthonunkon kívül.) Számolni kell azzal, hogy a gyerek borzasztóan elfárad ebben az alkalmazkodásban, főleg az első hónapokban. Erre is érdemes felkészülnünk, és a délutánt  szabad, nyugodt időtöltéssel megkönnyíteni. A beszoktatás és aztán a közösségbe járás egy hosszú távú befektetés.

A bölcsődés életkorú gyerekünket segítheti, ha mi magunk is érdeklődünk a kisgyermeknevelőnél, hogyan telt a gyermek napja, és arról mi is beszélünk vele.

Az eltérően fejlődő gyerekek esetében is nagyon fontos ennek az élménynek az átélése, nem  érdemes túlságosan eltolni az ő közösségbe szoktatásukat. Rengeteg erőt adhat a családi rendszernek, ha a gyermek is biztonságban tudható, jól érzi magát egy közösségben, hasznosan telik az ideje, és a szülők is el tudják látni a munkájukat, ki tudnak kapcsolódni.

Feszültségek, nehézségek, tények

Előfordulhat, hogy a beszoktatás folyamatában, a közösségbe szokásban mégis kialakul egy konfliktushelyzet. Mondjuk valamiért nem sikerül az ott alvás, vagy éppen az étkezés körül adódik nehézség. Tudnunk kell, hogy ha egy gyermek felvételt nyert a bölcsődébe, akkor neki ott helye van, és nem kell feladni ezeket az igen fontos célkitűzéseket, legfeljebb több időre lesz szükség kialakulásukhoz. A kisgyermeknevelők mellett a gyógypedagógusok, segítő szakemberek segítségére is támaszkodhatunk, és a megoldást a gyerek igényeihez alakítva közösen találjuk meg. 

Azoknak a nehézségeknek a megoldása, amelyek a kisgyerekkel a bölcsődében töltött idő alatt merülnek fel (például konfliktus a többi gyerekkel), elsősorban az ottani szakemberek feladata. Ebben az életkorban a gyerekek az „itt és most”-ban élnek, nem érdemes megpróbálni otthon utólag megbeszélni ezeket, ebben az életkorban nem tudunk így segíteni. Fontos, hogy a szülő is tudjon bízni a szakemberekben, akiknek nagy a tapasztalata és sokféle gyerekkel, családdal találkoztak már.

Fontos tudnunk, hogy a beszokás akár fél évig is eltarthat, főleg, ha beleszámítjuk, hogy a kezdeti időszakban többször betegségek is megszakíthatják a beszokást.

Amikor egy kisgyerek már ki tudja fejezni a bölcsődében, hogy mit szeretne vagy éppen mit nem, ha már tud „nem”-et is mondani, huncutkodni, az biztos jele annak, hogy biztonságban, jól érzi magát a közösségben. Ennek azért is örülhetünk, mert ez a mi, szülői sikerünk, a gyerekkel való jó kapcsolat eredménye is.

Mózes Eszter – Udvarnoky Zsófia