Mindannyian ismerünk gyermekét egyedül nevelő szülőket, sőt, a családunk történetében is látunk erre példát. Sokan vannak, sokféle élettörténettel, de ami közös bennük, hogy szeretnék, ha nem maradnának egyedül a kétségeikkel, bizonytalanságaikkal. Nekünk, akik pedig találkozunk velük, vagy gondolkodunk róluk, felelősségünk van abban, hogy láttassuk őket és elmeséljük a történetüket.

Az Egyszülős Központ megálmodója, kuratóriumi elnöke Nagy Anna mesélt nekünk az egyszülők sokszínűségéről és közös küzdelmeikről, de arról is, milyen lehetőségekkel igyekeznek támogatni azokat, akik a Központtól segítséget kérnek.

Az egyszülőség kifejezés valójában egy gyűjtőfogalom, ugyanis sokféle családtípus tartozhat ebbe a kategóriába. Kérlek mutasd be ennek a sokszínűségét!

Általában az egyszülőség a váláshoz kapcsolódik a fejünkben, valójában ennél sokkal színesebb a kép. Az igaz, hogy a legtöbben valóban válás útján válnak egyszülőssé, de például nagyon sokan lesznek özvegyként egyedül nevelő szülők. Az özvegység nem csak hetven vagy nyolcvan éves korban történhet meg, jár hozzánk huszonéves édesanya is, aki korán elvesztette a társát.

Sok édesanya marad egyedül már a várandósság ideje alatt, többezer kisbaba születik meg úgy, hogy nincs édesapja. Közülük vannak olyanok is, akiknek az anyukája eleve egyedül vág bele ebbe a folyamatba, és donáció útján vállal egyedül gyereket, bár sokan nem így tervezték az elején.

Többen vannak azok is, akik egyedül fogadnak örökbe gyereket. Van egy ilyen tévhit ezzel kapcsolatban, hogy egyedülállók nem fogadhatnak örökbe gyereket Magyarországon, ez nem így van. Nyilván egy gyereknek megpróbálnak olyan családot választani, ahol édesanya és édesapa is van, mert egy gyereknek az a legjobb. Az egyszülős gyereknek is az a legjobb, ha benne van az életében az édesapja és az édesanyja is, sajnos nagyon sok esetben nincs benne a másik szülő a gyermek életében.  

Kérlek segíts abban is, hogy a sokféleség mellett melyek lehetnek a közös pontjai ezeknek a családoknak!

A több mint háromszáznegyvenezer egyszülős szülőből hatvannégyezer az édesapa, de a többiek, azaz több mint nyolcvan százalékuk, édesanyák. Ebben nincsenek benne a nagyszülők, valamint az az eset, amikor a nagyobb testvér neveli a kisebbet, vagy kisebbeket, mert egyáltalán nincsenek szülők, nagyszülők. Nagyon sokféle az emberi élet.

Tényleg olyan ez az egyszülői populáció, mint egy nagyon színes kaleidoszkóp, és ennek ellenére, hogy ilyen sokféle a háttér, van bennük sok közös is. Az, hogy egy ember végzi folyamatosan két ember munkáját, az nagyon sok közösséget, hasonló nehézséget, kérdést és élethelyzetet hoz. Nagyon nehéz tud lenni, hogy az ember állandóan egyedül kényszerül dönteni, és nem tudja megosztani mással a bizonytalanságát. Ahogy az is, hogy mindannyian hiány-állapotot élnek át, hiszen a legtöbb egyszülő előtte kétszülős családként élt, és úgy indult neki a családalapításnak, hogy ez így is marad. A hiány egy állandóan jelenlévő érzés mind a szülők, mind a gyerek(ek) szempontjából.

A hiány nem csak érzelmileg, de anyagilag is megjelenik, az egyszülős családok több mint negyven százaléka szegény. Egy fizetésből kell megoldani az élet menedzselését, a rezsi finanszírozása, a gyerek költségei ugyanazok.

Úgy tudom, hogy nemrégiben végeztetek egy kutatást, ami kifejezetten a sérült gyereket egyedül nevelő szülőkről szólt. Milyen tapasztalatok gyűltek össze?

Ugyan ez nem egy reprezentatív kutatás volt, amelyet a Találj Magadra Egyesülettel közösen végeztünk, de mégis kétszázhatvan család válaszolt a kérdésekre, azaz tendenciákat ez alapján is látunk.

Egyrészt a statisztikákból látszik, hogy az egyszülős családok között magasabb a sérült gyereket nevelők aránya, mint a kétszülősöknél. Alaposan áttanulmányoztuk és feldolgoztuk a 2022-es népszámlálás adatait, és azt látjuk, hogy legalább huszonnégyezer fogyatékossággal élő gyerek él egy szülővel. Azt is látjuk, hogy nem csak hogy elmegy az egyik szülő egy ilyen élethelyzetben, hanem gyakran teljesen ki is marad a család életéből. Megdöbbenten láttam, hogy ezen megkérdezett családoknak csak a tíz százaléka válaszolt igennel arra a kérdésre, hogy rendszeresen számíthat a külön élő szülő segítségére.

Az is kiderült ebből a kutatásból, hogy a sérült gyereket egyedül nevelők szülőknek leginkább feltöltődésre, kikapcsolódásra lenne szüksége, azaz ennek megvalósításához gyermekfelügyeletre. A nehézségek között elsősorban az anyagi problémákat jelölték, illetve, a jövőtől való szorongást, hogy mi lesz a gyermekükkel akkor, ha ők már nem tudnak róla gondoskodni. A magányt, a meg nem értettséget és az elszigetelődést is sokan említették.

A nagyszüleink, dédszüleink történetében is megjelenik az egyszülőség, egy teljesen másfajta társadalmi-történeti kontextusban. Vannak, akik hősként tekintenek rájuk, erről te mit gondolsz?

Az én nagymamám többször is özvegy maradt, és sok gyereket nevelt fel egyedül. Én sohasem éreztem azt, hogy őt akkor hősként kezelték volna, olyan természetességgel vállalta ezt a rá mért sorsot, és tette, amit tennie kellett. Miközben több tragédiát élt át, várandósan és több gyerekkel ott maradva megözvegyült, de sohasem mesélt a problémáiról. Amikor rágondolok, az jut eszembe, tényleg olyan nagy az én gondom? Most látjuk őket hősként, akkor egyszerűen csak élték az életüket, és túléltek.

Amikor egy gyerek felnő, akkor kezd el gondolkozni azon, vajon milyen lehetett az édesanyjának, édesapjának egyedül felnevelnie őt. Van nálunk egy díj, a páratlan szülő díj, azaz lehet jelölni szülőket erre a díjra, akik egyedül nevelik a gyereküket. Az csodálatos, amikor egy felnőtt gyerek a saját édesanyját vagy édesapját jelöli erre a díjra, ennél nagyobb elismerés egy szülőnek nem is kell.

Mit tanácsolsz annak a szülőnek, aki még egy válási folyamatban van, és hall a Központról, milyen segítséget kaphat itt?

A honlapunkon minden szolgáltatásunkról bőven lehet olvasni, azaz lehet kérni jogász, pszichológus segítségét, a gyereknek a korrepetálását, sőt gyógypedagógiai fejlesztést is tudunk biztosítani. A táboroztatásra, családi nyaralásra is van itt lehetőség, az iskolai szünetek alatt mindig biztosítunk felügyeletet is. Tavaly lakhatási támogatást is tudtunk adni, ez három-négyhavi albérleti támogatást jelentett, reméljük, ezt is idén is tudjuk nyújtani.  

Sok olyan programunk is van, ami arról szól, hogy hogyan lehet egy kicsit kiengedni, ellazulni, találkozni olyan szülőkkel, akik pont ugyanúgy élnek, mint mi. Nagyon sokat tudnak segíteni a szakemberek, és ugyanennyit tudnak segíteni azok a szülők, akik hasonló utat jártak be.

Ha az Egyszülős Központba bejön egy gyermekét egyedül nevelő szülő, akkor azt érezheti, nincsen egyedül, nem arról van szó, hogy csak neki nem sikerült. Itt a másik asztalnál is egy hasonló életutat bejáró szülőtárs ül, akivel félszavakból is értik egymást.

Ez nagyon megtartó tud lenni, mert a szülők mellett a gyerekek is érezhetik ezt az elszigeteltséget, amit mi itt igyekszünk enyhíteni, és közösséget formálni. 

Sőt, itt lehet találkozni olyannal is, akinek nagyobb a gyereke, megküzdött már olyan akadályokkal, ami előtt áll még egy másik szülő, de itt láthat erre perspektívát.

Ki lehet ebből a traumából lépni. Muszáj is ezen a megpróbáltatáson tovább lépnünk, mert ott a gyerekünk, és remélhetőleg egy meleg családi közeg is körülvesz bennünket. Néha talán nem tudunk elég hálásak lenni azért, amink van. Pedig aki ide belép, annak biztosan van már gyereke. Mekkora csodálatos dolog ez, és ezt látnunk kell!

Udvarnoky Zsófia