Kerekes Valéria az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar oktatóját, mese- és játékkutatót kérdeztük arról, vajon miért ennyire evidens, hogy a legkisebbek meséiben szinte mindig megjelenik valamilyen állat, és hogy a kisgyermekkor elképzelhetetlen lenne az állatokkal kapcsolatos témák, játékok nélkül.

Mi még a Bárcziról (ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar – szerk.) ismerjük egymást, tőled tanultam meseirodalmat, és a fejből mondott mesélés lényegességét.

A Bárczi után az ELTE Tanító-és Óvóképző Kar Neveléstudományi Tanszék oktatója lettem, a játék pszichológiai- és pedagógiai módszertanának témája tartozik hozzám. Ehhez szervesen kapcsolódik a mese, mint a játék szerves eleme. A tudományos kapcsolódásom a mesékhez a Bárczin indult, amikor megkaptam a meseterápia és gyermekirodalom tanegységeinek oktatását. Jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Neveléstudományi Doktori Iskolájának abszolvált hallgatója vagyok, kutatási témám az óvodapedagógusok meséről való vélekedése, a mese módszertani felhasználásának lehetőségei az óvodai nevelésben.

Mi az az első meghatározó mese, ami elsőre beugrik a gyerekkorodból?

A mesei „fejlődésem” nagyon korán indult, mivel a nagymamámmal nagy szerencsém volt. Ő fiatalon lett anyuka, így amikor nagymamává vált, igazi játszótárs is volt egyben. Rengeteget mesélt, énekelt, mondókákat mondott, mindezt természetesen fejből. Amit manapság külön foglalkozások kereteiben kapnak a gyerekek, ahhoz én sűrítve jutottam hozzá, minden nap. Természetes volt a történetekkel, énekekkel, rövid, ritmusos szövegekkel való kapcsolódásom, ebbe való belenövésem. A nagymamám a fejből mesélés mellett,  könyvből is olvasott. A kis gyufaárus lány meséjét nagyon sokszor kértem, hogy mesélje el nekem. Ez meghatározó történet azóta is számomra.

Kérlek, segíts eligazodni az állatmesék világában, nagyon sokféle mese tartozik ide!

Az állatokkal való kapcsolódásunk zsigerileg meghatározott, a hozzájuk való ösztönös kapcsolódási vágy és érdeklődés közös tapasztalatunk, vagyis állatmesék mindig voltak és lesznek. Nem véletlen az sem, hogy a gyerekek első átmeneti tárgya is legtöbbször valamilyen állatfigura. Izgalmas lenne megvizsgálni egyszer, hogy hány felnőttnek van valamilyen kabalaállata vagy számára fontos kincse, ami egy állathoz kötődik.

A meséknek három nagy különálló fajtáját különböztetjük meg. Az állatmeséket, a tündérmeséket (melyekben csodálatos tájakon, segítők segítségével jutunk el a célunkig a hősök, ahol varázslatos dolgok történnek és megjelennek az állatok is, más minőségükben) és a novellameséket. A novellamesék közül a legismertebbek a Mátyás király-típusú mesék, ahol a saját erőnk és tudásunk segítségével jutunk el a célig, már nincs szükségünk külső segítőkre, de ezekben a mesékben is megjelennek az állatok.

Miért kell, hogy megjelenjen egy állat a mesékben?

Ehhez egyrészt fontos tudnunk, hogy a legkorábbi időszak meséiben a történet teljesen mellékes, a kisgyermekek mese befogadásának kulcsmozzanata, hogy a mesélő (aki legtöbbször az elsődleges nevelő is egyben) hogyan mondja el nekik azt az adott történetet.

A ritmus, dallam, a mesélő érzései, a gyerekkel való kapcsolata és a felé irányuló figyelme, az érintés és a szemkontaktus az, ami a későbbi történetre fókuszáló mesebefogadást, és persze a kapcsolatot megalapozza.

Az első, kisgyermekeknek szóló történetekben sorra megjelennek az állatok, fő funkciójuk, hogy támogassák a gyerekek érzelmi fejlődését, az alapérzelmeket minden esetben jól láthatóan megjelenítsék. Vagyis az állatok letisztult, jól leolvasható, egyszerű érzelmi impulzusokat adnak, és a legtöbb állatmese ezen alapérzelmek köré van felépítve. Nagyon sok esetben  a félelem és a félelem leküzdése témái köré.

Az is lényeges, hogy az állatos mesék természetes módon alakítják a gyerek egyre gyarapodó ismereteit a világról. Egyrészt azért, mert rövid, jól ismételhető vagy ismétlődő szövegekből állnak, amelyek biztonságot adnak a gyereknek, hiszen könnyedén átláthatóak, további ismeretszerzésre adnak módot. Másrészt azért, mert pont olyan események történnek az állatokkal is, amelyek a gyermekek világképéhez alkalmazkodnak, jól követhetőek, velük is megtörténhetnek, azaz ismerősek, így hallgatásuk közben biztonságban érezhetik magukat.

Térjünk vissza még oda, hogy a legkoraibb időszakban nem a mesék története, hanem a mesélő és a mesebefogadó kapcsolata van a fókuszban. Mit tanácsolsz a szülőknek, hiszen sok múlik azon, hogyan alakítják ezt a kapcsolatot.

A legkoraibb időszakban a mesebefogadási élménynek elsősorban nem a könyvből olvasott mesékhez kellene kötődnie. Sokszor a könyvből olvasáshoz, meséléshez egyfajta feszengés, megfelelés is kapcsolódik a felnőttekben. Számos esetben élik meg valamiféle színpadi megjelenítésnek, feladatnak, mivel azt hallják, hogy a fejből mesélésnek kiemelten fejlesztő hatása van a gyerekekre. Mindezekből következik, hogy az előzetes elvárásaink miatt nehezebb megosztani a figyelmünket önmagunk és a gyerekünk között, sokszor annyira belemélyedünk a könyvbe, hogy kevéssé tartunk (szem)kontaktust a gyerekkel.

Azért is lényeges ez, mert egy kisgyerek leginkább a felnőtt arcáról, annak mimikájáról tudja leolvasni az érzéseket. Sokszor teljesen más tetszik egy felnőttnek a mesében, mint egy gyereknek, és ha a történet mesélése közben a gyerek érzéseit követni tudjuk, akkor például nem rohanunk tovább a történetben, hanem elidőzhetünk ott, ahol számára valami különösen vicces, izgalmas. Éppen ezért nagyon jók az állatmesék, mert azokkal a gyerekek és a szülők is jól tudnak azonosulni, és ezáltal könnyebben tudnak egymáshoz is kapcsolódni.

Tudsz ajánlani a legfiatalabb korosztály számára olyan mesekönyvet, ami egyszerre megadja a közös öröm és a közös tanulás lehetőségét is?

Elhoztam megmutatni Demeter Éva, erdélyi néprajzkutató és animátor „puhakönyves” meséjét, amit kizárólag újrahasznosított anyagokból készített, s kereskedelmi forgalomban nem kapható. Minden ilyen mesekönyvhöz van egy alaptörténet, ami le van írva, de természetesen el lehet térni tőle, sőt, erősen ajánlott. Ezek a puha anyagból készült könyvek, melyeket nevezhetünk cselekedtető mesekönyveknek is, alkalmat adnak arra, hogy folyamatos interakcióban lehessünk a gyerekekkel, miközben szabadon mesélünk nekik. Ahogy meséljük a történetet, mindent el tudunk játszani, végtelen mennyiségű kreatív megoldás van benne, ki lehet venni, meg lehet mozdítani, el lehet rejteni benne a szereplőket, akik szinte minden esetben különféle állatok. Ráadásul organikusan és nagyon motiválóan fejleszti a finommotorikát is, mert számtalan izgalmas és sokrétű matatási, pakolási lehetőség van benne. A beszéd, a kommunikáció és a játék fejlődését is sokszínűen támogatja ez a könyv, ami egészen az óvodás kor végéig el tudja kísérni a gyerekeket.

További információ a puhakönyvekről: https://www.facebook.com/puhakonyv

Udvarnoky Zsófia