A lovasterápiás ágak közül a legfiatalabb a pszichológiai lovasterápia. Auth Zsófia pszichológus és lovasterapeutát kérdeztük a lovakkal való kapcsolatáról és a lovasterápia gyógyításban rejlő lehetőségeiről.
A lóval való kapcsolódásod biztosan nem véletlen, hogyan kezdődött?
Még általános iskolában a barátnőimnek köszönhetően szerettem meg a lovaglást. Később az egyik testnevelő tanárom tanyájára jártam ki rendszeresen lovagolni, lovakkal ismerkedni. Ennek a lovas tanyának számomra nagyon varázslatos hangulata volt, így ott ragadtam, és a nyaraimat rendszerint itt töltöttem. Aztán idővel elkezdtem edzésekre járni, majd elérkezett a pályaválasztás időszaka, és a pszichológia szakot választottam. Az egyetem alatt is sokat jártam lovagolni, és azt éreztem, hogy idővel ezt a két területet jól össze lehet majd kötni, ezért a Magyar Lovasterápiás Szövetséghez jelentkeztem önkéntesnek. Végül egy multinál kezdtem el dolgozni, majd az első fizetéseimből vettem egy lovat. Ezt a lovat már korábban nagyon megkedveltem, és bár kockázatos döntés volt a megvásárlása, de később, amikor a Lovasterápiás Szövetségnél vizsgáztam, kiderült, hogy ez a ló nagyon is alkalmas a terápiás lovaglásra, szóval ez egy jó döntés volt. Most már nyugdíjas, huszonnyolc éves ez a lovam, nagyon jó közös élményeink voltak. Tehát a multit ott hagytam, és teljesen a lovasterápiás munka felé fordultam.
A lovasterápiának többféle ága is van, bemutatnád ezeket?
A lovasterápia az állatasszisztált terápiák közé tartozik, három ágát különböztetjük meg. Ez egyébként országonként, területenként eltér, ezért most a helyi, magyarországi rendszert tudom bemutatni. A gyógypedagógiai lovaglás és lovastorna, a hippoterápia, ami gyógytorna alapokon nyugszik, és a legfiatalabb ága a pszichológiai lovasterápia, amit pszichológus alapvégzettségű terapeuták végeznek, azaz ezek az irányok tartoznak bele a lovasterápia szakágaiba. Mostanra egyébként a lovasterápia NEAK finanszírozottá vált. Általában neurológustól, orvostól szoktunk javaslatot, véleményt kérni, hogy annak az adott gyereknek a lovasterápia a megfelelő támogatási lehetőség.
Kiknek ajánlott a pszichológiai lovasterápia?
Sokszor fordul elő, hogy egy páciens ellátási szükségletét tekintve határán van a gyógypedagógiai és pszichológiai lovasterápiának, vagy a hippoterápia is felmerül terápiás lehetőségként. Az is előfordul, hogy egy gyerek előbb a gyógytorna alapú lovasterápiával kezd, és idővel a pszichológiai irányultságú támogatás lesz számára a megfelelő, illetve az is gyakori megoldás, hogy a gyógypedagógus és a pszichológus összedolgoznak, például egy ADHD-s gyerek kapcsán.
A pszichológiai lovasterápia célcsoportja azok a gyerekek, serdülők és felnőttek, akik a szorongás-és hangulatzavarok, magatartászavarok, kötődési zavarok, személyiségzavarok, poszttraumás stresszzavar területén érintettek lehetnek. Egyre nagyobb az igény az önismereti célú tréningjellegű programokra, illetve prevenciós és rehabilitációs programokra is. Mindegyik terápiás ellátást megelőzi egy alapos állapotfelmérés, ahol felmérjük, melyek azok a területek, amelyek jelenleg a leginkább a megsegítést igénylik, s eszerint választjuk ki a megfelelő terápiás irányt.
Melyek a leggyakoribb nehézségek, amelyekkel hozzád fordulnak?
A Lovasterápia Szövetség csak gyerekeknek nyújt ellátást, és én is főként gyerekekkel foglalkozom. Leginkább a négyévestől a tizennyolc éves korú populációt jelenti ez, hozzám főleg öt-hat és tizenkét éves korú gyerekek járnak. A leggyakoribb problématerületek a figyelemhiányos-hiperaktivitás zavar, szenzoros feldolgozási zavar, magatartási-és beilleszkedési nehézségek, valamint sok olyan az autizmus spektrumzavarral diagnosztizált gyerek jár hozzám, akiknél a szorongásos tünetek a legmeghatározóbbak. Őket neurológus, pszichiáter, pszichológus vagy pedagógus küldi lovasterápiára. Éppen a kortárs közösségben megjelenő beilleszkedési, társas szorongásos tünetek miatt.
Sokszor a Lovasterápia Szövetségen keresztül jelentkeznek hozzánk a szülők, és egymás között, az előzetes információk birtokában döntjük el, hogy a gyermek melyik terapeutához kerüljön. Leggyakrabban a szülők saját elhatározásukból keresnek meg minket, és tájékozódnak a Magyar Lovasterápiás Szövetség honlapján.
Mi az, amit a ló különösen jól tud egy terápiás együttműködésben?
Nagyon fontos, hogy a ló méneseben él, tehát eleve közösségben élő állat, jó esetben a terápiás lovak is így élnek, nem pedig külön boxokban, egymástól elkülönítve. Folyamatosan kommunikálnak, és egy szervezett társas együttélésben élnek, azaz alkalmasak arra, hogy sokféle társas viselkedésüket megfigyeljük, azonosítsuk, és ezek után jól kapcsolódni tudjunk hozzájuk.
Az is fontos, hogy nagyok, ez a tulajdonságuk azonnal megragadja az ember figyelmét, tekintélyt és biztonságot sugároznak. Testhőmérsékletük melegebb az emberénél, hidegben is melegséget ad az érintésük. A ló évszázadok óta társa az embernek, sokféle tevékenységben, és rengeteg ősi szimbólumban is megjelenik, amelyek a terápiában is jól hasznosíthatóak.
De a legfontosabb, hogy rá lehet ülni a hátára, azaz képes hordozni minket. A ló mozgása, ahogy ülünk a hátán, sokféle hasznos fiziológiás hatást gyakorol ránk, egyensúlyozni kell, nagyon sok idegi impulzust generál a mozgása. Intenzíven fejleszti a törzskontrollt, pillanatról pillanatra kell a lovasnak a testét a ló mozgásához igazítania. Mindez egy optimális figyelmi állapotot, koncentrációt eredményez, rendezi a légzést, a pulzusszámot. De nem csak a lépés jármódot használjuk. A vágta egy totális élmény, nagy dolog, amikor egy szorongó gyerekkel eljutunk idáig, nagyon felszabadító számukra az az érzés, hogy kontrollálni képesek ezt az összetett helyzetet. Fizikailag is kilépnek abból a beszűkült állapotból, amit a szorongás jelent.
Fontos az is, hogy a ló hátán ülve egy egészen más perspektíva tárul elénk, felülről, más szögből látunk mindent, és az ingerek is másképp érnek el hozzánk. Még a különféle szenzoros nehézséggel küzdő gyerekek is előbb-utóbb leküzdik a ló érintésével kapcsolatos ellenérzéseiket, mert annyira motiválja őket az, hogy kapcsolódjanak hozzá. A beszéd előtti időszakban átélt traumák, hiányok is jól kezelhetőek a lóval. Dolgoztunk államilag gondozott kamaszokkal, akik egy apró gyengédséget is gyengeségként definiálnak. Idővel ők is ölelgették a lovat, csüngtek rajta. A lónak nincsenek előítéletei, és a legtöbb esetben nem utasítja el a közeledésünket. Az is érdekes, amikor valamiért mégis.
Hogyan képzeljük el a munkádat, hogy pszichológusként mit jelent lovasterapeutának lenni?
Rögtön az első találkozáskor, amikor elkezdünk ismerkedni a gyerekkel, a ló közvetítő közegként van közöttünk, gyakran könnyebb is hozzá kapcsolódni. Ahogy kiválasztjuk őt, odasétálunk hozzá, gondozzuk, ápolási feladatokat látunk el körülötte, így természetes módon alakul a mi kapcsolatunk is. A kezdeti, nehezebben oldódós, megszólalós időszakban a közös tevékenykedés jól oldja a szorongást.
Később olyan helyzeteket tudunk a lóval előidézni, amelyek annak a gyereknek kihívást jelentenek, és a gyerek lóval való interakcióiban a pszichológus tud segíteni, visszajelzést adni, illetve közösen meg tudjuk figyelni a viselkedését. Például, amikor egy ló egyedül van egy körkarámban, és mi megközelítjük, felvesszük vele a kapcsolatot, az már egy jó beszédtéma lehet. Milyen érzés volt, amikor odajött hozzánk, túl gyors volt-e, ahogy kapcsolódott, vagy milyen érzés, ha nem figyel oda ránk, nehezebben megközelíthető. Ez csak egy pár perces történés, mégis sokat adhat hozzá a közelség-távolság, kötődés, érintés témáihoz.
Idővel, ahogy alakul a gyerek és a ló kapcsolata, így a miénk is, ott már jobban előtérbe kerül az együttműködés, a figyelem, az asszertivitás is. Vagyis, közös élményünk lesz a lóról való gondoskodás, együttlét, mozgás során, amely természetes módon teremt biztonságos és megtartó terápiás légkört közöttünk. Ebben a térben tudunk olyan témákat, nehézségeket átgondolni gyakorolni, amit remélhetőleg a páciens át tud vinni a mindennapi életébe is.
Udvarnoky Zsófia
A képek forrása: https://www.lovasok.hu/lovasoktatas/lovasterapia/bemutatkozik-pszichologiai-lovasterapia/
