A következőkben a 2022-ben újra kiadott és átdolgozott, Csányi Vilmos a Kutyák szőrös gyerekek című könyvéből fogunk néhány érdekes és tovább gondolásra alkalmas érdekességet, tudományos tényt megosztani a kutyák gondolkodásával kapcsolatban.
Áttörés a kutyák gondolkodásának megértésében
A kutyaelme működésének megértésében az igazi áttörést az a két cikk hozta el, amelyek 2009-ben az egyik legkiválóbb amerikai folyóiratban, a Science-ben jelentek meg. Topál József viselkedéskutató és etológus néhány gyermekpszichológussal együtt (Csibra Gergely, Gergely György, Erdőhegyi Ágnes és Miklósi Ádám) alátámasztotta tudományos érvényű, kutatási eredményekkel azt, amit a gyakorlott kutyatulajdonosok (köztük persze Csányi Vilmos is) már régóta tudtak, hogy a kutyák viselkedése sok tekintetben hasonlít a gyerekére, azaz a viccesen hangzó kijelentés, amelyet azóta az Etológiai tanszék kifejezetten a kutyák gondolkodásával foglalkozó csoportja fő mottójának tekint, hogy a „kutyák szőrös gyerekek”, igazolást nyert.
Elméleti háttér
Csibra Gergely és Gergely György gyermekpszichológusok nevéhez kötődik a „természetes pedagógia” koncepciója, amely az emberre jellemző ismeretátadási és kommunikációs viselkedést jelöl. A lényege ennek az, hogy az ember, veleszületett adottságainál fogva, már csecsemőkorától kezdve felismeri azt a helyzetet, amikor az emberi kapcsolatokban a tanító és tanuló szerepe megjelenik. Azaz a tanuló felismeri, hogy a tanítónak közlési szándéka van, és ezt elfogadja. A tanító megjelöli a közlés tárgyát, a tanuló ezt azonosítani képes, majd az ismeretanyag átadása és annak elfogadása történik. Azaz ebben a kommunikációs helyzetben kiderül, kinek mi a szerepe, és az is, hogy mi a megtanulnivaló.
Már a csecsemők képesek felismerni a közlési szándékot, a megszólítással, a szemkontaktussal és a tekintet követésével képesek detektálni a közlés tárgyát. Beigazolódott, hogy erre a kutyák is képesek, azaz megvan bennük ez a képesség. A kutyákban a „természetes tanulási hajlam” jelen van. Azért is lényeges ez, mert a kutya számára a viszonyítási pont a gazdája, aki folyamatosan újabb és újabb információkat közöl vele, tehát el kell fogadnia a tanító-tanuló szerepét és e kapcsolat sajátosságait.
Mi minden derült ki ezekből a kutatásokból?
A kutya egyrészt a kisgyerekekhez hasonlóan elfogadja és követendőként értelmezi a közölt információt, ha az adott utasítást tanítói helyzetben demonstráljuk neki. Felismeri a közlési szándékot, mégpedig pont úgy, ahogy az embergyerek, felismeri az ember irányjelző gesztusait, a szemkontaktust és a megszólítást. Jól azonosítja a jelzés tárgyát, felismeri az irányjelző gesztusokat, és parancshelyzetben felismeri, hogy akire az ember néz, ahhoz beszél, adott esetben hozzá, a kutyához. Képes értelmezni az ember különböző módokon (kézzel, fejfordítással, tekintettel, bottal) alkalmazott mutatását.
Több közleményből is kiderül, hogy a kutyák érzékenyen reagálnak az ember figyelmi állapotára. Azaz, ha a szituációban két embertől is el lehetne kérni valamit, azt választják, aki arccal feléjük fordul vagy jól láthatóak a szemei. Ha hangfelvételről hallanak egy utasítást, akkor végzik el, ha a jelenlévők közül valaki rájuk néz. A legtöbb kutyát meg lehet tanítani arra, hogy utánozzon, sőt, sok kutya képes arra is, hogy kérdezzen.
A legfrissebb kutatásokból pedig az is kiderült, hogy a kutyák tanulási hatékonyságát nagyban befolyásolja, ha nem csak étellel, hanem simogatással, dicsérettel is jutalmazzuk. Azaz ezek az eredmények felhívják a figyelmet arra, hogy a szociális megerősítésnek fontos szerepe van a kutyák jólétében és tanulási sikerében. A szidás, a szociális megerősítés hiánya stresszt okozhat bennük, ezt fontos figyelembe vennünk. Ezzel a tudással pedig az ember egyes tanulási fázisainak jobb megértését is elérhetjük.
Udvarnoky Zsófia
A képeken szereplő kutya egy vizsla és egy labrador keveréke, Müzli.
