Somlai Bea gyógypedagógus és DSZIT terapeutát kérdeztük arról, hogy kutyájával, Pankával hogyan dolgoznak együtt, és milyen tanulságai vannak ennek a közös tanulásnak.

Kérlek mesélj arról, hogy mivel foglalkozol, és hogyan épül be ebbe a kutyás terápia?

Gyógypedagógus vagyok, pszichopedagógia szakirányon végeztem, és szenzoros integrációs terápiát is tartok. A szenzoros integrációs terápiával Németországban kezdtem el megismerkedni, és aztán itthon a Dinamikus szenzoros integrációs terápiás képzést végeztem el.  A kisfiam születése után már nem mentem vissza az állami, szakszolgálati rendszerbe dolgozni, hanem a magánszférában igyekszem helyt állni.  Jelenleg Biatorbágyon az Iránytű Fejlesztőházban, illetve Budaörsön a Moha Műhelyben dolgozom.  

Panka kutyámat már azzal a céllal kerestem, hogy szerettem volna egy kutyát, aki tud majd csatlakozni a munkámhoz.  Az volt az elképzelésem, hogy a felmenői között legyen olyan, aki terápiás kutya volt, és végül az Angels for Therapy kennelre, így egy border collie-ra esett a választásom. Azt kell tudni a terápiás kutyáknak szánt kutyákról, hogy például nagyon kiegyensúlyozott idegrendszerrel rendelkeznek, és megvan bennük a lehetőség arra, hogy terápiás kutyává váljanak. Ehhez persze rengeteget kell trenírozni, iskolába járni. Természetesen az én jogosultságom rá vonatkozik, másik kutyával nem tarthatnék ilyen foglalkozást. A terápiás kutyás képzettségnek nem előfeltétele a gyógypedagógia, viszont én így ötvözni tudom ezeket a tudásokat a foglalkozásokon.

Ez mit jelent pontosan, egy kutyával is lehet iskolába járni?

Érdemes a szocializáció miatt óvodában kezdeni, majd hét-nyolc hónapos korától fogva alapfokú majd középfokú engedelmes képzéseken vettünk részt. Először alapfokú, majd középfokú képzésre jártam vele, amely többek között a szocializációját támogatta, és utána kezdődött a terápiás kiképzése. Ez két részből áll, a temperamentum vizsgára felkészítésből és a gyakorlati órákból, melynek a fő célja, hogy a kutya minden helyzetben jól tudjon reagálni az őt körülvevő ingerekre, történésekre. Például ne legyen neki megterhelő egy váratlan és erős hanginger, ne akarjon kimenekülni az adott térből, vagy ugatni, és azzal másokat megijeszteni.  A képzésnek része, hogy például fenyegetve közelítenek a kutya felé, és közben meg kell tanítani őt, hogy nyugodtan feküdjön. Mindezekből következik, hogy a felgyülemlett feszültséget segítsünk a terápiás kutyáknak levezetni, és megfelelő ingereket adni, a feltöltő mozgásra lehetőséget adni, és a legfontosabb, gondolni arra, hogy otthon már kutya, vagyis házi kedvenc szerepben legyen. Panka nagyon minőségi ételt kap, és igazán minden életkörülményére igyekszünk nagyon gondosan figyelni.

Hogyan tudjátok ezt Pankának megadni?

Két napot dolgozik velem a kutyám, minden reggel és este is egy-másfél órát sétálunk vele, hogy jó értelemben, a mozgásban is elfáradjon. Nem minden órán dolgozik, és most már tud aludni, pihenni is az órákon. Pár hete egyébként annyira kimerült, hogy június elején kapott egy kis pihenőt, hogy a nyári táborokra felkészülhessen, ahol az alapítványunk (Angyalmancsok Alapítvány) szervezésében fog élményt szerezni a táborozó gyerekeknek.  Pankát meg kellett tanítani a pihenésre, amikor tényleg semmit nem csinál, csak alszik. Ez egyébként a fajtájából is következik, hogy eléggé mozgékony, aktív kutya. Az biztos, hogy ezt egyedül nehezen tudnám csinálni, és nagyon jó, hogy a párom megy vele külön terepfutni, illetve agilityzni.

Honnan ered az, hogy te ennyire szeretted volna, hogy legyen egy terápiás kutyád?

Voltam egyszer egy terápiás kutyás órán, nagyon nagy élmény volt látni, hogy a gyerekeknek mennyire más reakciói voltak a csoport helyzetekben, mint egyébként egy sima foglalkozáson. Nekem főként egyéni óráim vannak, tehát így is terveztem, hogy Panka többségében ezeken vesz majd részt. Ebben a tanévben egy csoportom volt, ahol Panka végig dolgozott, egy iskola előkészítő-szenzoros foglalkozás.

Amiben Panka nagyon jó, az a szorongásoldás. Óriási élmény látni, ahogy ráhangolódik a gyerekekre, ahogy finoman, akár egy-egy lépéssel közelíti meg őket, ha úgy érzi, erre az óvatosságra van szükség. Képes kivárni, megvárni, hogy a gyerek közeledjen, sőt, van saját döntése, benyomása, hogy az adott gyerekhez milyen módon viszonyuljon. Nagyon fontos a bizalom, hogy ismerem őt és tudom, hogy megbízhatok benne e téren is, hogy nem fog olyat csinálni, ami nem jó. Azaz önmaga is tud önállóan is dolgozni.

Elképesztő eredmények születnek, például egy megkésett beszédfejlődésű gyereknél a foglalkozás végére megjelent a hemperegni ige, vagy egy szelektív mutista gyereket hamar rábírt, hogy az „ül” és a „fekszik” parancsokat mondja neki.  Vagy például a taktilisan hárító gyerek, aki a legkülönfélébb anyagok megérintését már messziről elutasítja, viszont a Panka bundájába szívesen csíptetett csipeszeket.

Szerinted leginkább miben tud többet adni egy kutyás foglalkozás, egy eltérően fejlődő gyerek számára?

Nagyon motiváló a jelenléte, ez szerintem az egyik legfontosabb. Aztán az önkontroll fejlesztésében is sokat lehet tanulni, hogy mikor, hogyan mondunk valamit a kutyának. A szociális készségek fejlesztésében, a kooperálásban. Jó példa erre, hogy a csoport tagjai hogyan tudják együtt, egy kanál segítségével eljuttatni Pankának a jutalomfalatot. Bátrabbá, oldottabbá és természetes módon összekapcsolódóvá válnak ezáltal.

Kérlek, mutasd be egy kicsit, hogy milyen egy olyan csoportos óra, ahol Panka is dolgozik!

Ezekre az órákra elég sokat készülök, mert nagyon meg kell osztanom a figyelmemet. Csoportot azokkal a gyerekekkel merek vinni, akiknek már egyéni helyzetben volt élménye a kutyával, és tudják, milyen alapvető szabályokra kell figyelni a vele való együttlétben. Pontosan megtervezem és elképzelem, hogy a Panka hol fog elhelyezkedni a térben, mikor kell pórázt felvennem, mikor fogok több jutalomfalatot adni.

Mindig van az órának egy beköszönő része, ami hasonló az összes többi csoport szokásrendjéhez, még azt is megkérdezik a gyerekek, hogy Panka hogy van. Utána általában valamilyen bemelegítő, energetizáló játékot játszunk, ahol akár a Panka irányít, és akkor nagyon kell figyelni rá, hiszen eltűnik a hang, azaz a megszokott „felnőtt instrukció adás”.  Aztán lehet az ő mozgását utánozni, különösen olyan gyerektársaságban, ahol a különböző mozgásformákat érlelni is kellett. Nagyon jól tudjuk támogatni az együttműködést a kutya bevonásával, például egy olyan kooperációs játékkal, amelynek célja, hogy Panka végül megkapjon valamit, amire már nagyon vár. Nagy élmény volt látni azokat a hatéves gyerekeket, akik nehezen kommunikálnak egymással, hogy ezt a kihívást hogyan oldják meg.

Szoktunk akadályt pályákon átmenni úgy, hogy közben pórázzal vezetik őt, vagy kisebb trükköket kérni tőle. Amit a legjobban szeretnek a gyerekek Pankával játszani, az a bátorság próba, általában az óra záró feladata szokott lenni. Elhelyezünk a testükön együtt jutalomfalatokat, és akkor azokat Panka finoman leeszegeti róluk.

Neked mit ad hozzá a munkához, a terápiás jelenlétedhez az, hogy Pankával együtt dolgozol?

Olyan társ, aki megadja azt az érzést, hogy van még valaki rajtam kívül a térben, aki nem tud ugyan átvenni helyzeteket, nem tudja irányítani a terápiát, de olyan szintre tudja emelni, amit én egyedül nem tudok csinálni. Minőségileg más az a munka, amit vele együtt végzek.

Kiégés prevencióként is tudom ajánlani a terápiás kutyát, azzal együtt, hogy Panka, az első dolgozós éve után elkezdett őszülni, szóval ez sokat elárul arról, hogy mennyire nem könnyű feladat a miénk, és hogy ezt egy másik élőlény, aki képes ráhangolódni az emberre, visszajelzi, megéli. Nagy büszkeséggel tölt el a munkája, látni, hogy mire képes a nehezebben megnyíló, oldódó gyerekekkel.

Udvarnoky Zsófia