Szülőtámogatási formákról gondolkoztunk két volt kollégámmal, akik jelenleg az Egy sima egy fordított – Egyesület az Inklúzióért csapatában dolgoznak. 

Szirányi Mariann és Sugár Sára gyógypedagógusok arról is meséltek, hogy őket hogyan formálta át az, hogy az érintett szülőket nem közvetlenül, hanem komplex támogatási rendszerekkel segítik. 

Az Egy sima egy fordított – Egyesület az Inklúzióért hogyan indult el? 

Szirányi Mariann: Az alapítók, Bokor-Bacsák Györgyi, Élő Fruzsina és Török Flóra A MagikMe projektben fogtak össze, és kitaláltak egy olyan játszótéri rugós hintát, amit egyszerre tud használni egy mozgásában akadályozott és egy átlagosan fejlődő gyermek. Azóta több játszótéren is ott van ez az eszköz, de rájöttek, hogy a valódi kapcsolódáshoz először a fejekben van szükség az akadálymentesítésre. Ez a lendület vitte előrébb az alapítókat, elkezdtek iskolákba járni és lehetőséget teremteni ahhoz, hogy a gyerekek kérdezhessenek és közelebb engedjék magukhoz a fogyatékossággal kapcsolatos témákat. Mindemellett megteremtették az esélyét a kapcsolódásoknak „simák és fordítottak” között. 

A koronavírus járvány teljesen ellehetetlenítette, hogy kijárjunk az iskolákba, viszont így rá voltunk arra kényszerítve, hogy olyan programokat hozzunk létre, amelyek az Egyesület célkitűzéseit a gyakorlatban segítenek megvalósítani, és amihez már nincs szükség arra, hogy fizikálisan jelen legyünk. Ekkoriban csatlakoztam a csapathoz én is, és óriási növekedés indult el. Megszületett a Meseposta, a PAD projekt, ekkor alakult ki a Legoval való együttműködésünk is, és lett az AAK képzésünk, illetve az Erőforrás csoport szülőknek. 

Sugár Sára: Én lassan két éve vagyok tagja az Egyesületnek, és jó látni, hogy a kezdeti koncepció megmaradt, azaz, hogy a társadalmi szemléletformálást az óvodákban és az iskolákban kell elkezdeni. Elképesztő növekedés indult be ezzel párhuzamosan a képzések terén, és megjelentünk a munkaerőpiaci integráció világában is. Például projektmenedzser voltam az OTP bankkal való együttműködésben, egy olyan tananyag kidolgozása kapcsán, ami a dolgozókat segíti felkészíteni a fogyatékossággal élő ügyfelek fogadására és ügyfélkezelésére.

Ti hol helyezkedtek el ebben a szerteágazó egyesületi vérkeringésben?

Sári: Mazsival (Szirányi Mariann – szerk.) korábban ugyan egy munkahelyen dolgoztunk, de korántsem volt olyan intenzív munkakapcsolatunk, mint most. Volt egy terve, amihez engem is segítségül hívott, az Augmentatív és Alternatív Kommunikációs képzés kidolgozása, amely alapjaiban helyre rakja és egységesíti a szakemberekben és a szülőkben is ezt a tudást és szemléletet. Mazsi az anyja ennek a képzésnek, én pedig a legkedvencebb bébiszittere. Ezt a képzéscsomagot azóta is együtt csináljuk. Most pedig az Egyesület social media felületeinek kezelésébe kezdtem bele.

Mariann: A képzésszervezésen keresztül, az előadások megtartásán át, felkérések teljesítése mellett rendszergazda is vagyok, például a honlapfejlesztést viszem végig a grafikussal. Közben arról álmodozom, hogy még milyen felületeken tudnánk megjelenni, és különböző cégekkel tárgyalok a munkánkról. Szóval körülbelül mindenben benne vagyok nyakig. 

Említettétek a szülőknek szóló AAK képzést. Hogyan találnak rátok?

Mariann: Azok a szülők, családok, akik elkezdenek közel kerülni az Egyesülethez, ők közel is maradnak, és jönnek a képzéseinkre, vagy az erőforrás csoportokra. Éppen ezért is igyekszünk felújítani az inkluzív piknikünket, ami egy kötetlen és szabad formája annak, hogy a családok találkozhassanak egymással. 

Sári: Az alapítók között eleve vannak érintett szülők és gyógypedagógusok, akik a saját köreikben hírét viszik ennek a lehetőségnek. Aztán egy facebook hirdetéssel jelentőset lendítettünk a képzés népszerűsítésén, és olyanok is ránk találtak, akik egyébként nem biztos, hogy tudomást szereztek volna erről a lehetőségről. 

Mariann: Eleve koncepciónk az is, hogy az általunk kiképzett terapeuták ellátásában lévő családok is jöjjenek el hozzánk képzésre. Tehát adott, hogy ezekben a szakmai körökben megosztjuk a képzés hírét. Mindezek mellett azt is tudjuk, hogy az érintett szülőknek sokszor egyáltalán nincs ideje ilyesmiben elköteleződni, mert annyi feladata és szerveznivalójuk van, hogy örülnek, ha ezeknek a végére érnek. A terapeuta képzésünkre kétszeres túljelentkezés van, míg a szülőképzéseknél nehezebben verődik össze a társaság. 

Milyen célokat tűztetek ki ezen a szülőknek szóló AAK-s képzésen? 

Mariann Minél több AAK-ra épülő órát tartottam, ahol a szülő jelen volt, egyre inkább azt éreztem, hogy sok és jól körvonalazható kérdés merül fel bennük, amelyek megválaszolására külön időt kell szánnunk. Azt érezzük, hogy edukálnunk kell a szülőket abban, hogy kompetenssé váljanak a téren is, hogy eldöntsék, az a szakmai ajánlás, ami a gyermekük kommunikációs támogatására irányul, valóban rájuk illik-e. 

Értsék, hogy mi az AAK, és hogy ezen belül melyik az az út, amelyik a gyermekük aktuális fejlődési profiljához leginkább illeszkedik. Saját élmények megtapasztalásán keresztül együtt fogalmazzák meg, mi az AAK definíciója.  Megbeszéljük azt is, hogy a fejlesztések ezen a téren abban tudnak segítséget nyújtani, hogy további kérdéseket lehessen feltenni, és a már kipróbált eszközöket tesztelni.  Az otthon lesz a terepe annak, ahol az eszközzel gyakorolni tudnak, és ezáltal beépül a mindennapjaikba. Vagyis a szakemberrel való együttműködést igyekszünk hatékonyabbá és gyorsabbá tenni ezáltal. 

Sári: Tulajdonképpen segítjük a szülőket abban is, hogy megtanulják megfigyelni a gyermeküket, és tudjanak ezen a tapasztaláson keresztül segítséget kérni. Fontos az utánkövetés is persze, de alapvetően azt gondoljuk, kompetenssé kell tennünk őket arra, hogy a saját közegükben, a saját erőforrásaik mozgósítása révén, elégedetten tudják használni ezt a szemléletet.

Nem az a jó irány, ha mindig mi szakemberek mondjuk meg, hogy mi a megoldás, hanem abban kell segítenünk, hogy ők hogyan találják meg a számukra legmegfelelőbb megoldási útvonalakat. 

Hogyan formálta át a gyógypedagógusi munkával kapcsolatos szemléleteteket az, hogy ilyen komplex módon gyakoroljátok a szülőtámogatási rendszert? 

Mariann: Nagyon élvezem, hogy a személyiségemnek azt a részét is tudom használni a munkában, ami nekem eddig is fontos volt, hogy valamit megváltoztathassak annak érdekében, hogy az hatékonyabb, személyre szabottabb legyen. Iszonyúan élvezem, hogy ennek a komplex szövetnek a része vagyok, és nem csak az énemnek az a része használódik, ami a családok ellátására fókuszál, hanem a szervezés és a rendszerezés is bőven helyet kap a munkámban.

Sokszor hiányzik is a családokkal kapcsolatos intenzív munka, de megváltozott az életem, nekem is lett egy családom, és nem biztos, hogy be tudok már fogadni annyi személyes történetet. Azon is sokat gondolkozom, visszatekintve a korábbi munkámra, hogy de jó lett volna ebben a szemléletben ellátni a családokat, bárcsak már akkor szerveztem volna egy inkluzív pikniket az összes hozzám járó családnak. Kilépni egy szabadabb térbe a szülőkkel, ahol össze lehet röhögni azon, ki hogyan issza a kávéját, vagy mennyire pakol el maga után. Más perspektívából egymásra nézni, és ezáltal önmagunkra is. 

Sári: Az Egyesületbe úgy csöppentem bele, hogy előtte nagyon intenzíven benne voltam a magán ellátásban, és el tudtam dobni a kötelező kereteket. Olyasmire gondolok, hogy egy terápiás folyamatot egy időre nem egyéniben, hanem például a bölcsődei környezettel kapcsolatos feladatokra fókuszálva vittünk tovább. A közoktatás nem teremt ehhez ekkora szabadságot.  Közben meg mégis vannak eszközeink arra, hogy a fejlesztéseken túlmutatóan arra reagáljunk, amire éppen annak a családnak szüksége van.

Nekem jó érzés így is jelen lenni a családok mellett, amiben persze sokszor van egy nagyobb távolság, mint a terápiás munkában.  Más minőségben is látok szülőket, az agyamnak más részét is kell használnom, és azt érzem, hogy a valósághoz sokkal közelebb visz az, hogy nem csak egy buborékban látom őket.

Érdemes volna elgondolkodnunk azon, hogy a fejlesztések halmozása-e a siker kulcsa vagy az, hogy meghallgatjuk a szülőket, nekik mire lenne igényük, és bevonjuk őket abba a közös munkába, ami alapvetően arra irányul, hogy ők jobban legyenek. 

Udvarnoky Zsófia