Gyakran beszélgetünk a szülőkkel a kisgyermekük játékfejlődése kapcsán a ki-és bepakolás fontosságáról, de vajon eleget tudunk ennek a kulcsfontosságú játékfejlődési szakasznak a hátteréről?

Ebben segít eligazodni most Kálló Éva a csecsemő-és kisgyermeknevelés egyik szakembere, a Magyarországi Pikler-Lóczy Társaság korábbi társelnökének A gyűjtögetés címmel megjelent cikke a témában.

Miről lesz szó?

Ebben a cikkben azokról a jellemzőkről olvashatunk, amelyek egyaránt megfigyelhetőek a gyűjtögetés korai és későbbi fázisaiban is. Ez a korszak viszonylag hosszan elkíséri a gyerekeket, felületesen sokszor csak ki-és bepakolás időszakának nevezzük, de ennél sokkal többről van szó. Egyéves kor körül jelenik meg a többtárgyas manipulációba ágyazottan, és körülbelül kétéves korra beépül más játéktevékenységekbe, addig pedig sokféle állomáson megy keresztül. A lényege, hogy a gyermek valamiért kiválaszt számára fontos és érdekes tárgyat, tárgyakat, azokat egy helyre gyűjti és/vagy tárolóedénybe helyezi. És mit tanul mindebből?

A gyűjtögetés fejlődési állomásai

Egyéves kor körül a kisgyermek miközben ismerkedik a tárgyakkal, ide és oda rakosgatja azokat, észreveszi, hogy közöttük vannak egyformák is. Először még elvétve teszi ezeket egymás mellé, aztán már egyre több szándékosság is megfigyelhető ebben. A tárgyak különbözőségeit még nem veszi észre (pl. kislabdák, építőkockák színe), ekkor még az a fontos, hogy ezekből mennyiséget gyűjtsön és örüljön annak, hogy egyben látja azokat. Könnyen elterelődik még erről a tevékenységről a figyelme, más tárgy vagy cselekvés felé fordul. Azonban másfél éves kor körül tapasztalhatjuk azt, a gyűjtögetés válik a fő tevékenységévé.

Fontos, hogy eddigre már nagyon sokféle textúrájú, színű, alakú tárgyról lett tapasztalata, a szájával, a lábával és kezével is sokszor felfedezte azokat, tehát amikor ezek közül az egyformákat megtalálja, már nem vizsgálgatja őket, hanem a hangsúly azon lesz, hogy belegyömöszölje, belerakosgassa, felhalmozza azokat egy másik, üreges tárgyba.

Mindeközben alakul ki az a tudása, hogy ezek a tárgyak többféle szempontból osztályozhatóak. Alakjuk, színük, nagyságuk szerint csoportosíthatóak, például a Duplo-építőből kiválogatja az ember figurákat, egy másik alkalommal meg a csak a sárga elemeket vagy a kocka alakúakat. Sőt, idővel már két szempontot is figyelembe tud venni, a színt és a formát is. Mindez azt is jelenti, hogy a gyűjtögetéssel elemez, összehasonlít, bizonyos tulajdonságokat kiemel, másokat figyelmen kívül hagy, azonos tulajdonságok szerint kategóriákat alkot. Vagyis kognitív műveleteket végez, cselekvésbe ágyazottan, észleléshez kötötten, bonyolult gondolkodási lépéseket él át és ért meg.

A beszéd- és nyelvelsajátítás szempontjából is kulcsmozzanat ez az időszak, a kategóriák kialakítása egybeesik azzal az időszakkal, amikor a gyerekek az első szavakat mondják, megneveznek dolgokat, azaz megértik, hogy a világ dolgai osztályozhatóak, és nevük van. Sőt, ha ezeket egymás után rakosgatják, azaz mondatokat alkotnak, egészen sokféle dolgot meg tudnak értetni önmagukból a külvilágból.

Lényegesen szempont, hogy eközben elsősorban önmagáért a cselekvésért teszi mindezt, nem az eredménnyel törődik, hogy mennyit gyűjtött össze, a csoportosítás, a válogatás öröme hajtja. De ahogy halad előre az idő, és egyre több információval rendelkezik, illetve közösségbe kerül, bizony a gyűjtögetésnek már a mennyiségi szempontja is legalább annyira fontossá válik számára. Nem lesz elég egy-egy darab az adott tárgyból, a gyűjtemény minden darabja szükséges, legszívesebben ráülne, el is rejti vagy ráhelyezi olyan területre, ami az övé. Sőt, ha egy időre el kell távolodnia ettől a kollekciótól, a távolból így is szemmel tartja. Ha egy másik kisgyermek vagy a testvére közelít az általa gyűjtött darabokhoz, zokon veszi. Ilyenkor nem tud ebből egyet adni, vagy semmit sem ad belőle, vagy a teljes gyűjteményt kínálja fel, keserves sírás után.

Kétéves korra a gyűjtögetés már nem önálló játéktevékenységként van jelen, hanem fejlettebb tevékenység részévé válik. Például amikor a gyermek tornyot szeretne építeni, kiválogatja a hozzá megfelelő elemeket, vagy amikor elhatározza, hogy kiskonyhájában főzni fog, összeszedegeti a megfelelő konyhai játékeszközöket. Tehát azért tud átlépni egy magasabb szintű játékfejlődési állomásra, mert előtte begyakorolta a tárgyakkal kapcsolatos osztályozási, válogatási szempontokat a gyűjtés során, és eközben ismét megélhette hatékonyságát, az „én csinálom” örömét.

Viszont a gyűjtés, a megőrzés vágya tovább él bennünk a gyermekkor során, sőt, felnőttkorban sem ismeretlen ez az érzés. A tó partjáról hazavitt kavics, a zsebben őrizgetett kagylók, a játszótéri botok mind-mind értékes kincsek, amiket még sokáig haza kell vinni, elrejteni mások elől, nagy becsben tartani.

Milyen módon támogathatjuk a gyermeket a gyűjtögetés időszakában?

Egyrészt a megértéssel máris közelebb járunk ahhoz, hogy megértsük, mi a jelentősége ennek a fejlődési állomásnak, ahol azért lássuk be, a gyermek viszonylag hosszan időzik el.

Legyenek otthon üreges tárgyak, kosarak, dobozok, vödrök, különböző átmérőjű üvegek is akár, mert ebben a kísérletezésben igen lényeges szempont a belepakolás, hogy abból a sok mindenből, amit a gyerek összegyűjt, mi mibe fér bele. Azaz az elemzés során azt is megtapasztalják a gyerekek, hogy a legkülönfélébb alakú, kiterjedésű tárgyból mennyi fér bele egy másik, befogadásra alkalmas tárgyba. Elég elvont lépés már, de ide tartozik az víz öntögetése is, persze kelt(het) némi feszültséget, ha a terítő állandóan vizes lesz, mert a furfangos másfél éves pohárból pohárba öntöget, de hát mikor fogja megtanulni ennek a szabályszerűségét?

Türelem, ez mindenképp kell hozzá, és annak a tudása is, hogy bizony a másfél-kétéves gyerek a gyűjtögető életstílusa mellett eléggé rendetlen. Vagyis annak tűnik, mert ugye azt már megértettük, eközben ő iszonyatosan sokat tapasztal, tanul. Mi eközben azt tehetjük, hogy megpróbálunk egy-egy részt rendbe rakni, olyat, ami már kevéssé érdekes, sőt, őt is bevonhatjuk ebbe a folyamatba, mert a rendrakás is osztályozás.

Nem elvárható, hogy önállóan elpakoljon maga után egy ennyi idős gyermek, de alkut köthetünk vele, hogy egy-egy korábbi gyűjteményét megpihentesse különböző fiókrendszerekben, hogy újabbaknak helyet adhasson.

Meg kell értenünk, hogy a gyermek sérelemként éli meg, ha a számára kedves tárgytól vagy tárgyaktól meg kell válnia. A fejlődés természetes része, hogy a kisgyermekek ragaszkodnak az általuk kiválasztott tárgyakhoz, éppen ezért természetese, ha a közösségben birtokolnak, és nem osztozkodnak.

A felnőtteknek kell ügyelniük arra, hogy ugyanazokból a tárgytípusokból sok legyen egy bölcsődei csoportban, és ha valaki előbb megszerzett valamit, de egy másik is ugyanarra pályázik, bizony jogos érzés, ha nincsen kedve azt odaadni. Mi természetesen segíthetjük ezt az egyezkedést, a cserét megbeszéléssel, némi kompromisszum megkötésével, de csak nagyon apró lépésekben.

A másfél-kétéves korú gyerekek megélik, és fejlődésük része, hogy amit gyűjtöttek, az az övék, azaz az én fejlődése szempontjából, még ha sok konfliktussal is jár, elengedhetetlen állomás, hogy ez az öröm, felfedezés és kompetencia élmény megadassék.

Udvarnoky Zsófia

Az ismertető Kálló Éva – Balog Györgyi Az önálló, szabad játék kezdete című könyvének A gyűjtögetés című cikke alapján íródott.