A közelgő Koraszülöttek Világnapja alkalmából most Intézményünk szülő-és családtámogatási lehetőségei közül szeretnénk bemutatni két terápiás ellátási alternatívát, két kedves és mindenre elszánt kollégánk tolmácsolásában. 

Palugyay Dorottya gyógypedagógus és integrált szülő-csecsemő konzulens és Varga Rita logopédus és perinatális szaktanácsadó arról meséltek, hogy a koraszülöttség kapcsán terápiás gyakorlatukban milyen jellegzetes nehézségek és témák jelennek meg. 

Kérlek, mutassátok be a munkátok a Koraiban!

Varga Rita: A Koraiban nagyobb részt a beszéd- és nyelvfejlesztés területén fejlesztést és tanácsadást végzek. Főképp kettő és három év körüli gyerekek is családjaik jönnek hozzám, de van néhány órám, amiben perinatális szaktanácsadóként segítek a hozzám forduló családoknak. Sokszor csecsemővel érkeznek hozzám, de előfordul, hogy néhány éves gyerekkel, attól függően, hogy az adott család mikor tud eljutni ehhez az ellátáshoz is. 

Palugyay Dorottya: Neurológiai és evés vizsgálatokat végzek, emellett fejlesztési óráim és szülő-csecsemő konzultációs óráim is vannak. Előfordul, hogy a komplex gyógypedagógiai fejlesztés és a szülő-csecsemő konzultációs ellátás is szükséges ugyanannál a családnál, ekkor nagyon pontosan megbeszélem a családdal, hogy mikor, melyik típusú segítségnyújtásnak van itt az ideje, és egyszerre csak egy területre koncentrálunk, időben szétválasztjuk a fejlesztést és a konzultációkat. 

Most már két éve együtt jártok szupervízióba is, és közös csoportban is gondolkodtok. Mi ennek a közös munkának a története?

Rita: Amikor elvégeztem a perinatális szaktanácsadói képzést, akkor úgy éreztem, hogy szupervíziós támogatás mellett tudom ezt a támogatási formát jól és hitelesen nyújtani a Koraiban. Ekkoriban másokban is megfogalmazódott az az igény, hogy akik nem pszichológusként végeznek segítő beszélgetést, munkájukhoz fontos volna egy pszichológus által vezetett szupervíziós támogatás. Végül ketten maradtunk Dorkával, és azóta is nagyon sokat jelent nekünk ez a kiscsoport. Szeretnénk egy önsegítő szülőcsoportot szervezni, a veszteségfeldolgozás témájában.  

Dorka: Elvégeztük együtt a Napfogyatkozás Egyesület két képzését, egyrészt a „Sérült gyermeket nevelő szülők veszteségei” csoportvezetői, illetve a „Támasznyújtás pre- és perinatális gyász esetén” című képzéseket. Ezek a képzések rengeteg támpontot adtak ahhoz, hogy jól tudjunk segíteni a hozzánk járó családoknak. 

Mindkettőtök munkájának hangsúlyos része a szülőkkel való munka. A gyerek miként jelenik meg ebben a folyamatban?

Rita: A szülővel közösen beszélünk erről, de a szülőre bízom a döntést. A kisgyerek jelenléte attól is függ, hogy a gyerek felügyeletét meg tudják-e oldani erre az időszakra, de ha kisebb gyerekről van szó, általában ő is jelen van ezen a találkozáson. A továbbiakban is nyitva hagyom ezt a kérdést, hogy a szülőnek hogyan volna a legjobb: ő hogyan szeretné, ha találkoznánk, a gyerekkel közösen vagy nélküle. Sokat tud hozzáadni a beszélgetéshez, különösen a csecsemők esetében, ha jelen vannak, de van olyan szülő, akit a saját érzelmeinek a kifejezésében feszélyez, ha jelen van a gyereke, és akkor aszerint döntünk. Tehát ez minden esetben egyéni módon alakul. 

Dorka: A szülő-csecsemő konzultáció mindig gyerekkel együtt történik. Úgy szoktam kezdeni, hogy a gyerekeknek is elmondom, hogy most beszélgetni fogunk anyával, és rólad is fogunk beszélni. És meg is kérdezem, hogy mit szól ehhez.  Aki már tud egy picit beszélni, azt válaszolja, hogy jó vagy igen, de a lényeg, hogy tudomásul veszik, és fontos is, hogy a gyerekkel is tisztázzuk a kereteket. Ezután kiteszem a játékokat, azzal elkezdenek tevékenykedni, aztán amint jönnek a számukra nehéz témák, máris ott teremnek az anyukájuk mellett, és odabújnak hozzájuk. Azt figyeltem, meg, hogy így az anyáknak is könnyebb, ha ölbe vehetik a gyereküket, és úgy mondhatnak el olyan gondolatokat, érzéseket, amiről nem könnyű beszélniük. Utána meg jó összebújni. 

Rita: Én is szoktam az elején jelezni a gyerekek felé, ha kisbaba akkor is. Megmondom a nevemet, és azt is, hogy anyával fogok beszélgetni, és mindig figyelnek erre. 

Milyen tipikus, a koraszülöttségből fakadó témákkal keresnek meg benneteket a szülők?

Dorka: A szülő-csecsemő konzultáció általában regulációs nehézségekkel foglalkozik, és a legtöbbször az evés és az alvás területén szoktunk támogatást nyújtani. Sok koraszülött kisgyereknek van ezeken a területeken problémája. A szondatáplálás mindig megviseli a koraszülött csecsemőket és szüleiket is, és a gyarapodással kapcsolatos félelmek is rendszeresen témáink. Nagyon ijesztő egy szülő számára, hogy hogyan tudja életben tartani, táplálni a babáját. A hosszú ideig történő elaltatás,a gyakori ébredések, az éjszaka átalvásának nehézsége főként azok a tünetek, amelyek a koraszülött gyerekek alvási szokásaira jellemzők mostanában. Sokszor látjuk a háttérben a regulációs zavarok mellett az idegrendszeri érés elhúzódását, illetve még a csecsemőkori reflexek is megébreszt(het)ik a koraszülött piciket. 

Rita: Alapvetően a szülővé válás normatív, élettani krízis helyzet, mindenféle fejlődési nehézség nélkül is, mert erre még nincs megoldása a szülőpárnak, hogy hogyan fognak családdá válni. Ha erre érkezik egy plusz nehezítettség, akár a koraszülöttség, akkor feltételezhetjük, hogy a szülőket egy eleve érzékeny lélektani állapotban találja meg ez a krízis és veszteség. 

A veszteség szót használtad, nyilván nem véletlenül. Segíts abban kérlek, hogy egy koraszülött gyerek szülei milyen érzelmi megpróbáltatásokkal kell, hogy szembenézzenek?

Rita: A veszteség esetükben jelentheti azt, hogy a várandósság hirtelen félbeszakadt, nem történhetett meg az egész, teljes várandósság. Akár fizikálisan is okozhat hiányérzetet az, hogy nem nőtt meg az anya hasa. Egy elképzelt, vágyott szülés élmény elvesztése is okozhat nehézséget, vagy az, hogy megszakadt egy kapcsolat. Hiszen az anya-magzat kapcsolatból anya-baba kapcsolat lesz, és ezt a változást nagyon hirtelen kell megugrania a szülőknek. Ez azt jelenti, hogy még nem tartanak ott a szülők érzelmileg, hogy erre a kapcsolatra felkészüljenek, hiszen nem ennek lenne itt az ideje. Ezek mind veszteség élmények, melyekhez gyakran párosulnak a halálfélelem, a bűntudat és a magányosság nehéz érzéscsomagjai a koraszülött gyerekek szüleivel való perinatális szaktanácsadói munkában. Ahogy a kompetencia érzés is sérülhet, egyrészt a szülői oldalról, másrészt a csecsemő kompetenciáját illetően. Mindezek a nehézségek aztán a regulációs területeken további kérdéseket vetnek fel. 

A kompetencia érzésének megingása szorosan összekapcsolódik a hosszas kórházi bent tartózkodással, ha jól gondolom. 

Rita: Igen, sokan elmesélik, hogy milyen nehéz az, hogy nem a kisgyerekre ránézve tudják megállapítani, hogy hogyan van, hanem egy gépet kell emiatt figyelniük. Ami akkor életmentő volt, de amikor hazamennek, akkor meg kell tanulni bízni magukban, hogy kezdődik egy olyan élet, ahol már nem kellenek a gépek. 

Dorka: Jár most hozzám egy szülőpár, akiknek az első babája korábban érkezett, és épp a másodikat várják. Az anyában megjelent a bűntudat, hogy nem tudta pocakban tartani az első babát, és szorong, hogy a másodikkal mi lesz. Pont ott tart most időben a várandósságban, amikor az első baba világra jött. Ez most egy nehéz időszak nekik, gyakran beszélünk, de szerencsére jól vannak. Nagyon fontos, hogy legyen olyan helye és tere a szülőknek, ahol elmondhatják a bármilyen típusú félelmeiket. Ahol nem ítélkeznek felettük, hanem meghallgatják őket, értő figyelemmel. 

Rita: A nap, hónap, évforduló dátumai is mindig témáink. Ezek sok éven át kísérhetik a családokat, nagyon tudják is ezeket a dátumokat évek múltán is. Jó, ha tudunk abban segíteni nekik, hogy megfigyeljék az érzéseiket, mi változott tavalyhoz képest.  Vagy felkészíteni őket, hogy az első szülinapon jöhetnek ezek az élmények, és nem csak pozitív, boldog, ünnepléses nap lesz ez, hanem lehetnek nehéz érzések is. Ugyanakkor ezeknek helye van, és szabad így érezniük, sőt. Nagyon nehéz ezekkel az ambivalens érzésekkel együtt lenni, de ez teljesen természetes, és kimondható kettősség. Azaz, hogy örülünk, hogy a gyerekünk már jól van, végig csináltunk egy nehéz időszakot, de a nehézségeket sem tudjuk elfelejteni, és azok is velünk vannak. 

Mit jelent az érzelemszabályozás? Hogyan jelenik meg ez a koraszülött gyerekek és szüleikkel való kapcsolatban?

Dorka: A szülő-csecsemő konzultációban inkább a viselkedésszabályozás, a regulációs nehézségek témája jelenik meg. Az önszabályozási zavarok során a gyermeknek nehézsége van abban, hogy viselkedését bizonyos területeken megfelelően szabályozza annak érdekében, hogy a környezetéhez alkalmazkodni tudjon. Viszont nem csak a csecsemő alkalmazkodik a saját környezetéhez, hanem a szülei is őhozzá, ez egy kölcsönös, folyton változó szabályozási folyamat, amiben előfordulhatnak elcsúszások, kisiklások. A megszületéssel egy teljesen megváltozott környezetben kell alkalmazkodniuk a babáknak, ami egy nehéz feladat számukra. Ezt könnyíthetik vagy nehezíthetik a saját biológiai folyamatok, a környezeti tényezők, a születés körüli események is, amelyek a koraszülöttek esetében még több nehézséget okozhatnak. 

Ha egy gyermek önszabályozó rendszere révén nehezen alkalmazkodik a környezetéhez, saját belső harmóniája nem tud kialakulni. Ez visszahathat a fejlődésére, viselkedésére, aminek megjelenési formái lehetnek a sok sírás, az evési, táplálási és gyarapodási nehézségek, és az alvás területén az elalvás és az átalvással kapcsolatos problémák. A konzultációk ezeken a területeken hatékony segítséget tudnak nyújtani. A koraszülöttek esetében nehezítő tényező, hogy sem a szülők, sem a baba nincsen felkészülve a megszületésre, így gyakran váratlanul, rákészülés nélkül jön a világra, ami okozhat nehéz helyzetet a család minden tagja számára.  

Rita: Szerintem az érzelemszabályozás témája kapcsán fontos arról beszélgetni, hogy hogyan lehet a gyerek valós érzéseit felismerni, elismerni, és aztán abból kivezetni és megnyugtatni őket. Tehát ha egy gyerek szomorú, sír, akkor ez jó, ha elhangzik a szülőtől, hogy „látom, hogy most szomorú vagy”, ugyanakkor az is fontos, hogy utána ennek legyen feloldása, például „én is szoktam szomorú lenni, és olyankor jól esik egy ölelés, megölelhetlek?” 

Szoktam ajánlani a szülőknek, hogy meséljék el a gyereküknek, akár álmában, a születésének a történetét. Ma már azt is tudjuk, hogy a csecsemők sírásai között létezik az emlékezeti sírás is, ami összefüggésben van a megszületésük élményével. Sokat jelent, ha ebben együtt tudunk lenni vele, hogy vannak nehéz érzések, de azoknak van helye, tere. 

Ez a gondolat olyan szépen kapcsolódik a ti munkátokhoz. Ez pont ugyanolyan, mint hogy a szülők a veletek való munkában és térben megkaphatják ugyanezt az élményt, és a nehéz dolgok is kimondhatóvá válnak. Hogyan lehet ezeket a nehéz élményeket felülírni?

Rita: Azt hiszem, hogy átkeretezni lehet ezeket, hogy találunk egy olyan narratívát, ami annak az adott szülőnek segít utólag, eggyel hátrébb lépve értelmezni azt az adott eseményt. Az változik meg, ahogyan erre rá tud nézni, de a történet nem átírható. 

Dorka: Azt gondolom, hogy a történetük mindig ott lesz velük, csak az nem mindegy, hogy milyen formában. Van egy nem túl szerencsés mondás a negatív történésekre a közvélekedésben, hogy „majd az idő megoldja, ne is gondolj rá”. Azt gondolom, ahhoz, hogy ezeket a számunkra nehéz eseményeket, traumákat megdolgozzuk, éppen, hogy gondolnunk kell rá, és beszélnünk kell róluk. Fontos, hogy hogyan tudunk visszagondolni a későbbiekben ezekre a megélt helyzetekre, milyen érzeteket kelt bennünk. 

Rita: Ha azt érezzük, hogy végig mentünk azokon a területeken, amin tudtunk, de nem változott semmit a szülő érzelmi viszonyulása, akkor tudnunk kell azt is felismerni, hogy meddig tart a mi kompetenciánk, és milyen más, társszakma támogatását kell a család mellé állítani a továbbiakban. 

Udvarnoky Zsófi

Az interjúban említett szülőcsoport tervezetten 2025. januártól indul a Budapesti Korai Fejlesztő Központban. Az érdeklődő szülők levelét szeretettel várjuk az alábbi email címekre: ,