Szeretnénk bemutatni két továbbképzésünket, melyek a korai intervenció területén dolgozó szakembereknek alaptudást biztosítanak. A Képzési Központ szakmai vezetőjét, Tóth Anikó gyógypedagógust kérdeztük az Utazótanári program elmélete és gyakorlata gyógypedagógusok számára az eltérő fejlődésmenetű gyermekek otthoni fejlesztéséhez a Portage-modell alapján és a Családközpontú kora gyermekkori intervenció komplex esetkezelési technikái című képzésekről.

Először mutasd be kérlek a Portage képzést!

Ez a fejlesztő módszer eredetileg angolszász területről származik, több országban is jelen van, mi a csehektől tanultuk meg és képeztek ki minket trénerekké. A metódust minden ország a maga sajátosságaihoz és gyakorlatához tudja szabni. A neve utazást jelent, azaz, hogy a fejlesztést akár házhoz lehet vinni.

A nemzetközi gyakorlatban úgy működik, hogy a módszert nem csak szakemberek, hanem szülők is elsajátíthatják, ugyanis a metódus nagyon pontosan, logikusan és érthetően le van írva. Melyik fejlődési állomást melyik követi, hol tart most a gyermek, mit szeretnénk elérni, és ahhoz milyen lépcsőfokokra van szükség, mindehhez milyen játékok, helyzetek kipróbálására, megtapasztalására szükséges. A nemzetközi Portage központban az érintett szülők, tapasztalati szakemberek szupervíziót kérhetnek szakemberektől, azaz nincsenek egyedül hagyva a folyamatban.  

Szakemberként azt a szemléletet is meg lehet tanulni a módszer segítségével, hogy milyen sokat számít, ha a hozzánk járó gyerek családját, otthonát is megismerhetjük, és feltérképezhetjük, milyen környezettel, lehetőségekkel és eszközökkel rendelkeznek. Azaz ez a módszertan a kreativitásunkat is támogatja, hogyan tudjuk azt az adott célt más eszközökkel elérni, és azt az adott információt a szülő számára nagyon világosan és közérthetően átadni. Szerintem a Portage-modell a gyógypedagógia alapja is egyben.

Jól értem, hogy a szakember egy alap munkamódszert sajátíthat el a képzés során?

Tulajdonképpen igen, és utána egyéb képzettségei, szemlélete és tapasztalata által ki tudja venni belőle azt, ami a munkájához keretet, szerkezetet és támpontokat ad. Sőt, a frissen végzett gyógypedagógusoknak kézzelfogható és konkrét tudást ad a kezébe, megtanítja, hogy úgy kezdjen el foglalkozni egy gyerekkel, hogy előtte felméri, hol tart a fejlődésében és átlátja az apró lépéseket is.

Egyrészt megtanulunk általa egy fejlődési skálát, és így meg tudjuk figyelni, hogy az adott gyerek, akivel foglalkozni fogunk, hol tart éppen a fejlődésében. Vannak feladatkártyák, ahol lépésről lépésre le van írva, hogyan kell például egy cipőfűzést bevezetni. A tevékenységkártyát a szülő és a szakember együtt tölti fel tartalommal, ami arról szól, melyik fejlődési terület támogatására van szükség, azon belül mi a következő lépés, amit most támogatni szeretnénk. Ehhez egyszerre egy játékot ajánlunk, és annak a lépéseit, a helyzetet és az abban megtapasztalni kívánt célt lépésről-lépésre leírjuk a szülőnek. Ez azért is jó, mert abban segíti a szakembert, hogy ne árassza el a szülőt rengeteg feladattal, és reális célokat tűzzön ki.

A Családközpontú kora gyermekkori intervenció komplex esetkezelési technikái című képzés miben tér el a Portage képzéstől?

Az első és legfontosabb, hogy ez a képzésünk teljesen tapasztalati tanulás alapú, el sem tudnám képzelni a felnőttoktatást enélkül a szemlélet nélkül.

A képzéseinkre már olyan szakemberek érkeznek, akik rendelkeznek tapasztalattal a segítő hivatás valamelyik területén, és a csoporttagok között megvalósulhat az együttgondolkodás révén a szinergia. Azaz mindenki valamilyen tudással hozzájárul a közös munkához, és amikor csoportban dolgoznak a kollégák, akkor ez a sokféle tudás összeadódik.

Ez a fajta tanulási technika új rálátást, új szempontokat ad a mindennapi munkájukban, és nem túlzás azt mondani, hogy paradigmaváltást is jelent. Nem egy oktató mondja el a fontos gondolatokat, hanem a csoporttagokkal együtt jönnek rá és alakítják ki ezeket a gondolatokat, azaz sokkal mélyebb élményük alakul ki a megszerzett tudásról.

Mi képzőkként ezt a folyamatot facilitáljuk, s megteremtjük hozzá a biztonságos környezetet. A közös munka után a képző rávilágít arra, hogy amire egy adott csoportmunkában a résztvevők jutottak, ahhoz milyen elméleti háttér tartozik, azaz megerősítjük a tapasztalataikat és ajánlunk szakirodalmat is.

A segítő hivatású szakemberek továbbképzésében talán még hangsúlyosabb a tapasztalati tanulás tehnikájának saját élményű megtapasztalása.

Itt nem módszert tanítunk meg, hanem ez egy szemléletformáló és rendszerező képzés.  Azaz, hogy hogyan gondolkodunk a gyerekekről, a szülőkről, önmagunkról szakemberként, a feladatainkról és a munkánkról. A résztvevők organikusan megtapasztalják a teammunka előnyét, volt olyan kolléga, aki magán vállalkozást indított egyedül, de a képzés után felkért egy kollégát, hogy dolgozzanak együtt. Ez a felismerés óriási siker és előrelépés a tudatos szakmai életünk útján.

A képzésnek az is része, hogy hogyan tudjuk a szülővel kialakítani azt a partnerségi viszonyt, amivel egyúttal felkészítjük őket arra, hogy a korai fejlesztést követően a köznevelés rendszerében kompetensekké váljanak és képviselni tudják az érdekeiket. Tulajdonképpen ez egy új szakma, ami épp születőben van.

Akkor mondhatjuk azt, hogy e két képzés és a BKFK SEED képzések együtt a korai intervenció módszertanának alapjai?

A korai életkorú gyerekek és családjuk kísérése komplex feladat, része a korai fejlesztés is, de nem csak erről szól a munkánk. A szülőkkel való együttműködés, az aktuális kihívásokra való lehető legrugalmasabb támogatás megkeresése esetmenedzseri feladatkört jelent. Vagyis a munkánk nagyobb része egy másik felnőttel, felnőttekkel való kommunikációról és terápiás kapcsolatról is szól.

Fontos, hogy kellő tudással rendelkezzünk a fejlődési állomások tekintetében, hogy mozgósítsuk azokat a tudásokat, amiket a különböző kórképek kapcsán tanultunk.  Elengedhetetlen, hogy nyomon kövessük az adott gyermek fejlődését, és onnan építsük fel a fejlesztés lépéseit, ahol éppen tart, de azt is transzparenssé kell tennünk a szülők előtt, hogy hova tartunk, és azt körülbelül hány lépésben érhetjük el. De hogy mindez hogyan valósul meg, és milyen az a környezet, amiben az az adott gyerek él, azt legalább ennyire tudnunk kell, és ehhez elengedhetetlen, hogy a „családban gondolkozzunk”, hogy érteni akarjuk és megismerni, hogyan gondolkodik és milyen belső szabályai vannak.

Ha ezt megértjük, akkor azt is sokkal gördülékenyebben tudjuk majd alakítani, hogy mindig arra reagáljunk, ami annak az adott családnak az igénye és kérdése. Partneri viszonyban gondolkodunk.

Udvarnoky Zsófia