Pár nap múlva elcsöndesedik minden, még a boltok is bezárnak egy kicsit, és ünnepre készülődünk. Vagy csak annak örülünk, hogy végre szabadságra mehetünk. Az is lehetséges, hogy van, aki alig várja, hogy újból kinyisson minden, és ne maradjon egyedül. Családok, férfiak és nők, felnőttek és gyerekek, sokan és sokféleképpen, együtt vagy egyedül. Boldogan, szomorúan, fáradtan és bizakodóan, nem egyformán.

A közelgő ünnepek kapcsán fontos kérdésekről gondolkoztunk Czeizel Barbarával, a Budapesti Korai Fejlesztő Központ intézetigazgatójával.

Már szeptember végén, október elején karácsonyi dalok, dekorációk szivárognak be az életünkbe, miközben októberben még nyár volt. Szerinted hogyan tudunk ennyi zűrzavar, ingerelárasztás ellenére mégis megérkezni valamiféle ünnepbe, lecsendesedésbe?

Nem könnyű. A rövid ősz után hirtelen érkezett meg a tél, sok vírussal, ami külön kihívás az ember szervezetének, a családoknak. Szóval szerintem most leginkább abban bízunk, hogy egészséges, békés karácsonyunk lesz, a betegségeket hátrahagyva, megnyugodva, egymásra hangolódva.

Sokfélék a családok, de a legfontosabb, amire mindannyian vágynak, vágyunk, az elfogadás, megértés, a támasz és szeretet. Nincs olyan család, ahol ne lenne ebben az időszakban is kihívás, különleges igény, vagy nehézség.

Merjünk nyitottak lenni magunkkal és másokkal, mert ez vezethet el egymás megemeléséhez, az egymáshoz való közelebb kerüléshez.

A karácsonyi időszak sokféle érzést kelthet bennünk, és nem feltétlenül szól ez csak a csillogásról, az ajándékozásról, a békéről. Ugyanakkor óriási szükségünk van minderre. Szerinted mi, mint intézmény hogyan tudunk jól segíteni a hozzánk járó családoknak abban, hogy a nehézségek, akadályok ellenére megélhessék egy ünnepben ezeket?

Fontos például megnyugtatni a szülőket, hogy a téli szünetben jó, ha tudnak pihenni is. Ők is, a gyerekek is, nem baj, ha kimarad néhány fejlesztés, mert ebben az időszakban, a korábban gyakoroltak jól be tudnak épülni az ünnepi mindennapokba. Munkatársaim ugyanakkor tudnak segítséget nyújtani a szülőkben felmerülő, erre az időszakra vonatkozó kérdések megválaszolásában: pl. hogyan, mit mondjunk el a tágabb család tagjainak, ha frissen kaptak egy diagnózist, vagy ha a szenzorosan érzékeny gyermekünk várhatóan nehezebben fogja viselni a nagyobb, ingergazdagabb családi eseményeket.

Számodra mit jelent az, hogy család?

Szűkebben elsősorban a gyermekeimet, a gyermekeim édesapját, a testvéreimet, a páromat, a testvéreim párjait, az ő és a párom gyerekeit. Tágabban a nagy Czeizel családot, ahol édesapám testvére, unokatestvérei, az ő gyerekeik és párjaik, unokáik és párjaik gyűlünk össze. De ide tartozik már a párom Németországban élő nagy családja, és  a barátaim is. Nagy, színes család vagyunk így is.

Nekem azonban van egy másik, a „Korais” családom: 65 csodálatos munkatárssal és több száz ellátásunkban lévő családdal, akik megtisztelnek minket bizalmukkal. Ez egy még nagyobb, még színesebb választott család.

Hálás vagyok a sorsomnak, a gondviselésnek, minden családtagomnak, mert teljessé teszik az életemet úgy, hogy folyamatosan változunk, fejlődünk a kihívások megoldásának keresése útján, néha azért megpihenve, rátekintve az eddigiekre. Az elmúlt időszakban már megelégedettséget is érezve, ami nagy eredmény egy olyan hiperaktív, impulzív embertől, mint én.

Milyen tervekkel, gondolatokkal készülsz az új évre, és hogyan látod most a Korai jövőjét?

Mindig vannak terveim, terveink. Most az egyik legújabb szolgáltatásunk a „Mentor szülői támogatás” bevezetése jelenti az egyik legnagyobb örömöt, és izgalmat számomra. Erre a feladatra felkészített, régebbi „Korais” szülők fognak önkéntesként rendelkezésre állni abban, hogy segítsék a jelenleg hozzánk járó családokat a különböző kihívásokban, krízisekben. A 30 éves kutatásunk – ahol megkérdeztük a családokat arról, hogy milyen irányba fejlődjünk a jövőben – egyértelműen ezt az igényt fogalmazta meg.

Olyan élethelyzetekben, mint például egy frissen megkapott diagnózis feldolgozása, a hetek óta kialvatlan szülők tanácsokkal ellátása, a „túlélési technikák” átadása, vagy a játszótéren más szülőktől megtapasztalt megjegyzések, viselkedések lereagálása. Olyan szülőtársak fognak tudni segíteni, támaszt nyújtani, akik már átélték ezt az élethelyzetet.  Az éppen krízis helyzetben lévő szülőknek ez egy olyan erőforrás lehet, amit mi, szakemberek nem biztos, hogy nyújtani tudunk. Pontosabban erősíteni, kiegészíteni tudjuk egymást a mentor szülőkkel a családok ellátásában.

Van olyan emlék vagy számodra fontos pillanat, ami valamilyen ünnephez kapcsolódik, és szívesen megosztanád az olvasókkal?

Ezek az emlékek többnyire azok, amelyeket a gyerekeim éltek meg a várakozás és az ünnepek alkalmával. A kisgyerekek, akik számára csoda lehet egy-egy ilyen ünnep, tudják a mi, akár nem mindig felhőtlen, ünnepekhez kapcsolódó élményeinket felülírni, újra értelmezni. Nekem sok ilyen szép megélésem van a mai napig.

Mindenkinek békés, nyitott, szeretettel teli Ünnepeket kívánok!

Udvarnoky Zsófia